Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Orosz András: Gyűrűfűn a Biodiverzitás Napokon gyűjtött kabócák ( Auchenorrhyncha)

Paramesus obtusifrons (Stâl, 1853) (EU) II. Paramesus taeniatus Horváth, 1911 (EP) II. Metalimnus formosus (Boheman, 1845) (TP) III. Arocephahts languidus (Flor, 1861) (EA) III. Psammotettix alienus (Dahlbom, 1850) (HOL) I, II, III. Psammotettix confinis (Dahlbom, 1850) (HOL) I, II, III. Adarrus multinotatus (Boheman, 1847) (TP) III. Errastunus ocellaris (Fallén, 1806) (HOL) II, III. Turrutus socialis (Flor, 1861) (TP) I, II, III. Jassargus flori (Fieber, 1869) (EU) III. Jassargus obtusivalvis (Kirschbaum, 1868) (EÁ) I, II, III. Arthaldeus pascuellus (Fallén, 1826) (TP) III. Artaldeus striifrons (Kirschbaum, 1868) (EU) II, III. A fajösszetétel állatföldrajzi elemzését elvégezve a következő százalékos megoszlás tapasztalható (az egyes kategóriák rövidítését zárójelben adtam meg): Transzpalearktikus fajok (TP): 23,9% (45 faj); a populáció domináns részét alkotják. Európai, illetve a közép-európai mérsékelt övet lakó fajok (EU): 20,2%» (38 faj); szubdomináns csoport (ezek közül egyetlen faj tartozik az „atlanti", nyugat-európai faunához). Eurázsiái fajok (EÁ): 14,4% (27 faj). Euroszibériai fajok (ESZ): 10,1% (19 faj). Ponto-mediterrán fajok (PM): 7,5% (14 faj). Holarktikus fajok (HOL): 6,4% (12 faj). Euro-pontusi fajok (EPO): 6,4% (12 faj). Nyugat-palearktikus fajok (WPAL): 4,3% (8 faj). Euro-mediterrán fajok (EM): 3,2% (6 faj). Euro-turáni fajok (ET): 2,1% (4 faj). Az elemzés alapján színező elemnek tekinthetünk egy endemikus (EN) fajt (Ommatidiotus concinnus), illetve egy behurcolt (INV), orientális elterjedésű fajt (Japananus hyalinus). A kimutatott fajok közül kettő a magyar faunára újnak bizonyult, úgymint a Fruticidia bisignata (Mulsant & Rey,1855), és aBalclutha rosea (Scott, 1876). Mindkettő mediterrán jellegű területek állata. Az első faj legközelebbi előfordulása a Balkán-félsziget, innen már voltak horvátországi példányaink. A második faj az irodalom szerint széles elterjedéssel bír, a Földközi-tenger mellékén és szigetein, az etióp faunában, az orientális és a neotropikus területen egyaránt megtalálható. Hazai előfordulásuk érdekes adat. Az egyetlen endemikus faj befogása figyelemreméltó, eddigi tapasztalatunk szerint xeroterm területekről néhány példányt időnként sikerült begyűjteni. A behurcolt orientális faj a múlt század elején vált ismertté hazánkban, azóta minden évben nagy számban fogható, természetes ellensége nem lévén lombos fákon, így esetenként városi sorfákon is helyenként közönséges. Érdekességnek számít a Paramesus taeniatus faj egyetlen nőstény példányának előkerülése. A fajt Horváth Géza írta le egyetlen példány alapján, melyet a Kis-Balatonnál csónakból (!) gyűjtött. A leírás után évtizedekig nem került elő, majd egy újabb példányt találtak fénycsapda anyagban. Az első nagyobb sorozatot Malaise-csapda fogta a FertőHanság Nemzeti Park területén, ugyanakkor életmódja még ma is kevéssé ismert, valószínűleg éger vagy fűz lombkoronák lakója.