Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Kovács Péter-Szinetár Csaba-Eichardt János: A Magyar Biodiverzitás Napok (Gyűrűfű 2006-2008) arachnológiai eredményei (Araneae)

másodlagos gyepekben, a szegélytársulásokban, a spontán-cserjésedő területen, illetve az erdőkben (gyertyános-tölgyes, égerliget) alkalmaztuk. A velünk párhuzamosan dolgozó kollégáktól elsősorban fühálózással fogott állatokat kaptunk. A gyűjtési módszerek a talajcsapdázás kivételével élő állapotú példányokat eredményeztek, így a helyszínen történő válogatás során a fiatal példányokat, valamint azokat a fajokat, melyek azonosítása a válogatás során biztonsággal elvégezhető volt, csak részlegesen gyűjtöttük be, csupán bizonyító példányokat tettünk alkoholba. Ezek alapján a mintavételeink nem alkalmasak kvantitatív elemzésekre. A begyűjtött pókokat 70%-os etanolban tároltuk. A határozáshoz elsősorban NENTWIG et al. (2003); ROBERTS (1995), illetve LOKSA (1969, 1971) munkáit használtuk fel. A fajok korábbi adatait a hazai faunalista alapján vettük figyelembe (SAMU, SZINETÁR 1999). A fajok hazai gyakorisági kategóriáit a taxonómiai törzsadattár szerint alkalmaztak (SZINETÁR 2001-2005). A fajok nevezéktanát a pókok világkatalógusának 2009. januári változata alapján alkalmaztuk (PLATNICK 2009). Eredmények és értékelésük A három év összesen hat gyűjtési napján, együttesen 143 faji szinten determinálható pókfajt gyűjtöttünk a vizsgálati területen. Ez a hazai pókfauna mintegy 20%-át jelenti (SAMU, SZINETÁR 1999). A módszertani fejezetben említett okokból az adataink kvantitatív elemzésekre nem alkalmasak. Az egyedszámokat csak a ritka, faunisztikai szempontból kiemelést érdemlő fajok esetében közöljük. Az 1. táblázatban szerepelnek a faji szinten determinált pókok, ezek néhány kivétellel azok a fajok, melyekből ivarérett példányokat is fogtunk. Néhány kizárólag fiatal példányokkal képviselt faj esetében is lehetséges a faji szintű determinálás, ezeket is felvettük a listába (Argiope bruennichi, Cyclosa conica, Cyclosa oculata, Mangora acalypha, Pisaura mirabilis, Ballus chalybeius, Phintella castriesiana). Az 1. táblázatban jelöltük, hogy a faj mely évben, illetve években, valamint milyen gyűjtési módszerrel került befogásra. A táblázatban megadtuk a taxonómiai törzsadattárban szereplő hazai gyakorisági kategóriákat, valamint a fajok bolygatásra vonatkozó tolerancia jellemzőit. Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a korábban arachnológia szempontból teljesen ismeretlen terület faunája a várakozásnál is gazdagabbnak bizonyult. Az előkerült fajok hazai gyakoriságának figyelembevétele alapján: 25% (36 faj) igen gyakori, 42% (60 faj) gyakori, 17% (24 faj) mérsékelten gyakori, 10% (15 faj) ritka, 3% (4 faj) szórványos, illetve szintén 3% (4 faj) az ismeretlen gyakoriságú. Két faj esetében nem rendelkeztünk korábbi publikált adattal: Sintula corniger (Blackwall, 1856), Zora paralella Simon, 1878. A táblázatban közölt fajokon kívül egy vitorláspókfaj (Diplocephalus sp.) taxonómiai helyzetének tisztázása a kézirat benyújtásakor még folyamatban volt. Annyi egyértelműen megállapítható, hogy az egyetlen hím példánnyal képviselt faj nem tartozik a hazánk jelenlegi területéről eddig ismert fajok közé, így a faunánkra új pókfajok száma valójában három. A fajok bolygatásra vonatkozó tolerancia jellemzői alapján az előkerült fajok 34 %-ára (49 faj) jellemző, hogy bolygatást legfeljebb kismértékben toleráló, természetes élőhelyekre jellemző pók. Az előkerült fajok 44%-a (63 faj) közepesen zavarást tűrő, a természetes és másodlagos élőhelyekre egyaránt jellemző fajok. A kimutatott fajok 21 %-a (31 faj) esetében beszélhetünk tipikus bolygatást tűrő fajról, melyek agrárterületekre, egyéb másodlagos élőhelyekre jellemzőek. Ezek egy része a gyakran változó, természetes perturbációs hatásokkal jellemezhető élőhelyek pókja. Ilyenek például az ingadozó vízállapotú, részleges vagy nyílt növényzeti borítású élőhelyek fajai (pl. Pirata latitans, Pirata piraticus). így ez utóbbiak jelen élőhelyen valójában nem az antropogén