Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Lanszki József-Zsebők Sándor: A Gyűrűfű Természetvédelmi Terület emlősei a Magyar Biodiverzitás Napi felmérések alapján

2. táblázat: A Gyűrűfűi mintaterület kisemlőseinek fogásszámai és természetvédelmi jelentőségük Faj neve 2006 2007 2008 Státus Berni E. FFH mCN Fogásszám Pirók erdeiegér [Apodemus agrárius Pallas, 1771) 3 20 8 N Közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus Linnaeus, 1758) 2 16 1 N Sárganyakú erdeiegér (Apodemusflavicollis Melchior, 1834) 1 11 N Kislábú erdeiegér (Apodemus microps Pallas, 1881) 2 N Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius Linnaeus, 1758) 1 V III IV Vörös lista Vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus Schreber, 1780) 1 8 N Földi pocok (Microtia subterraneus de Sélys-Longchamps. 1836) 1 \ Új fogás 8 58 9 Összes fogás 8 64 10 Megjegyzés: Státus (hazai természetvédelmi oltalom): V - védett, N - nem védett. FHH - Élőhelyvédelmi Irányelv. erdeiegér (Apodemus microps) kivételével - gyakori fajok, elterjedésük is széles. A területről a törpeegér (Micromys minutus) előfordulása még várható. 2006-ban az erdőszéli galagonyás száraz réten sikerült egy példány mogyorós pelét (Muscardinus avellanarius) fognunk (2. táblázat). Ez, a hazánkban leggyakoribbnak számító pelefaj a nemzetközi egyezményekben számottevő jelentőségű. Az erdőkben feltehetően előfordul a nagy pele (Glis glis) is, de kimutatni nem tudtuk. A hörcsögfélék (Cricetidae) közé tartozó pockok (BIHARI et al. 2007) nem számítottak gyakorinak a kisemlős közösségen belül (2. táblázat). Bár az erdei mintaterületünkön viszonylag gyakran előfordult a vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus, vagy újabban Myodes glareolus), a földi pocokból (Microtus subterraneus) mindössze egyetlen példányt sikerült kimutatnunk. A területről - az élőhelyi adottságok alapján - várható további fajok a mindenütt gyakori és közönséges mezei pocok (Microtus arvalis), valamint a vizes élőhelyekhez kötődő csalitjáró pocok (Microtus agrestis) és vízipocok (Arvicola terrestris, vagy újabban Arvicola amphibius). Az élvefogó csapdázás során cickányféléket (Soricidae) nem fogtunk (3. táblázat). Viszont a mintaterületről egy-egy elpusztultán talált törpe cickányt (Sorex minutus) és mezei cickányt (Crocidura leucodon) kaptunk a rendezvényen részvett kutatóktól. Várakozásunkkal ellentétben, nem tudtuk kimutatni a közönséges vízicickányt (Neomys fodiens) és/vagy a Miller-vízicickányt (Neomys anomalus). Ennek feltehető oka a rövid csapdaperiódusra vezethető vissza. A vakondfélék (Talpidae) egyetlen hazai képviselőjének, a közönséges vakondnak (Talpa europaea) számos túrását figyeltük meg a területen. Az utakon a borz (Mêles mêles) friss lábnyomait, valamint gyertyános-tölgyes erdő egyik vízmosásában a vörös róka (Vulpes vulpes) kotorékát találtuk meg. Mindkettő széles elterjedésű közönséges faj. Két menyétféle (Mustelidae) fajpártól származó ürülékeket találtunk (3. táblázat). A területen talált ürülékminták morfológiai jellemzői alapján azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy azok pontosan melyik fajtól származhattak. Erre csak molekuláris genetikai vizsgálat adhatna megbízható eredményt. Tekintve, hogy rejtőzködő fajokról van szó, a megfigyelésük véletlenszerű. A kihelyezett automata fényképezőgép ezekről sajnos nem készített felvételt. Az egyik fajpár a nyest (Martes foina), illetve a védett nyuszt (Martes martes). Mindkettő előfordulhat a területen. A másik fajpár a menyét (Mustela nivalis), illetve a védett hermelin (Mustela erminea), melynek ürülékét a Sándor-árok közelében a legelőn találtuk meg. A terület adottságai alapján szintén mindkettő előfordulhat a területen.