Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Ábrahám Levente: Adatok a Biodiverzitás Napokon Gyűrűfűn előkerült recésszárnyú fajokról (Neuroptera)

Chrysopa phylíochroma Wesmael, 1841 Chrysopa viridana Schneider, 1845 Chrysopa pallens (Rambur, 1838) Dichochrysa flavifrons (Brauer, 1850) Dichochrysa prasina (Burmeister, 1839) Dichochrysa ventrális (Curtis, 1834) Chrysoperla carnea (Stephens, 1836) s. 1. Micromus variegatus (Fabricius, 1793) Micromus angulatus (Stephens, 1836) Coniopterygidae Coniopteryx aspoecki Kis, 1967 Coniopteryx borealis Tjeder, 1930 Coniopteryx hoelzeli Aspöck, 1964 Coniopteryx esbenpeterseni Tjeder, 1930 Coniopteryx lentiae H. Aspöck et U. Aspöck, 1964 Semidalis aleyrodiformis (Stephens, 1836) Hemerobiidae Hemerobius humulinus Linnaeus, 1758 Hemerobius micans Olivier, 1792 Hemerobius lutescens Fabricius, 1793 Wesmaelius subnebulosus (Stephens, 1836) Sympherobius pygmaeus (Rambur, 1842) Sympherobiusfuscescens (Wallengren, 1863) Psectra diptera (Burmeister, 1839) Mantispidae Mantispa styriaca (Poda, 1761) Myrmeleontidae Dendroleon pantherinus (Fabricius, 1787) Drepanepteryx phalaenoides (Linnaeus, 1758) A Zselic recésszárnyú faunája különösen a Zselici Tájvédelmi Körzet faunája jól feltárt, azonban ez még nem publikált, hanem a szerző doktori disszertációjában található (ÁBRAHÁM 1996.). Gyürűfűn a Zselicből kimutatott fajok 68%-a került elő. Veszélyeztetettsége miatt természetvédelmi szempontból az egyik legritkább faj a Dendroleon pantherinus. Lárvájának sajátos életmódja van. Természetes élőhelyén idős fák száraz odvaiban les zsákmányára. Azonban több alkalommal találtam vagy kaptam példányait pókhálóból, öreg düledező-félben lévő épületekből. Gyürüfün 2008 őszén szintén egy ilyen helyről került elő. Ez is bizonyítja azt, hogyha természetes élőhelyéről már eltűntek az idős korhadó, odvasodó fák, akkor a faj urbánus környezetben az öreg házak padlásterében, száraz, korhadó gerendák között képes kifejlődni. Bár az ilyen típusú helyek is nagyon megfogyatkoztak. Hazánkban az egyre kevesebb idős állományú erdő miatt populációja csökkenő tendenciát mutat. A Dunántúli-dombságon többfelé előfordul: Mecsek, Külső-Somogy, Zselic: Kaposvár környéke, Gemenc. A másik ismertté vált védett faj a területen a Mantispa styriaca. Ez a faj meleg, száraz élőhelyek jellegzetes védett faja. A száraz sziklagyepek, homoki gyepek és néhol melegkedvelő erdőkben erős populációi élnek. Lárvái részben parazita életmódot folytatnak pókfajokon. A Dunántúli-dombságon sokfelé előkerült legnépesebb populációit a Drávamenti száraz homoki gyepfoltokban találtam meg (ÁBRAHÁM 1998). Azonban a Zselicben más helyeken csak egy-egy példánya vált ismertté. Hálás köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Biodiverzitás Napok főszervezőjének Dr. Kovács Tibornak, hogy immár sokadszorra megszervezte ezt a találkozót és ezzel jelentős mértékben felhívta a figyelmet hazánkban is a biodiverzitás megőrzésének fontosságára. Külön köszönöm gyürüfűi vendéglátóinknak, a Friedrich házaspárnak a szíves fogadtatást és a sok információt szűkebb környékükről. Kívánom, hogy sikerüljön megőrizni az élőhelyek és a fajok sokféleségét ebben az „ökofaluként" működtetett szép kis településen. Köszönetnyilvánítás