Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)
Podlussány Attila: A gyűrűfűi Biodiverzitás Napokon gyűjtött ormányosalkatú bogarak (Coleoptera: Curculionoidea)
Ezért a helyszín megválasztása faunisztikai szempontból szerencsés volt. Az időpontok is szerencsések voltak, mert nem áztunk, nem fáztunk. Bár jó lett volna egy-két kora tavaszi, márciusi és áprilisi gyűjtés is, hogy az ormányosbogarak biodiverzitásának tavaszi állapotáról is képet alkothassunk. A terület értékelésénél szempont szokott lenni a gyűjtött fajok védettsége. Csupán egy védett fajt sikerült fognunk. A Gasterocercus depressiros tris (Fabricius, 1792) faj az öreg tölgyerdők lakója, mely gyakran repül fényre. Ez a példány is lepkészeink éjszakai lámpázásakor a megvilágított lepedőről került a gyűjtőüvegbe. Az értékelés másik módja a fajok gyakorisága, vagy ritkasága. A gyakori faj kifejezés még érthető, hiszen ha több helyről, évről-évre nagyobb számban kerül elő egy faj, akkor az a faj gyakori. A Gyürűfűn gyűjtött fajok nagy része országszerte gyakori. A ritka faj megállapítása már nagyon sok tényező függvénye lehet. Ha rossz időben keressük a fajt, mivel más évszakban rajzik, vagy rossz helyen keressük, ritkának vélhetjük. Az ormányosbogár fajok nagy része éjszaka aktív, nappal elrejtőzik az avarban, vagy fakéreg réseiben, tehát ha a gyűjtő nem rostál, annak az avarban élő, vagy rejtőzködő bogarak ritkák, hiszen egyet sem fogott belőlük. De ha tölgyerdőben keressük a fenyőn élő fajokat, könnyen mondhatjuk, hogy ezek a fajok is ritkák. Tehát ismerni kell a fajok tápnövényeit, életmódját, rajzási idejét, a többi a gyűjtő kitartásán és szerencséjén múlik. A gyakoriság és a nagy elterjedés legtöbb esetben azonosítható, íme néhány adat: Holarktikus elterjedésű fajok: 13 Palearktikus elterjedésű fajok: 20 Euroszibériai elterjedésű fajok: 33, ebből 1 ritkaság Európai elterjedésű fajok: 118, ebből 8 ritkaság Régebben azt is mérlegelték, hogy a faj kártevő, vagy nem kártevő. Valóban vannak szúfajok (Scolytidae), melyek egy egész erdőt képesek elpusztítani. Ez a veszély nem fenyegeti a gyűrűfűi növényzetet. Csak két szúfajt sikerült gyűjteni, ami a tavaszi gyűjtések hiányát jelzik. Vannak ormányosbogár fajok, melyek az ember által termesztett növényekkel táplálkoznak, de ezek a fajok a túlzott permetezés miatt ma már több esetben védelemre szorulnak. A fajok determinálásánál az interneten megtalálható Fauna Europaea (2004) latin neveit alkalmaztam, továbbá DICKERMANN (1972, 1977, 1980, 1983, 1986) és ENDRŐDI (1958a,b, 1960, 1961a,b, 1963.1968, 1971) publikációit követtem. A gyűjtött fajok felsorolásánál feltüntettem a fajok elterjedését, tápnövényeit és a gyűjtési időt. Érdekesebb fajok: Barypeithes styriacus Seidlitz, 1868 - stíriai mohaormányos Dél-Nyugat-Dunántúl lakója. Avarból, mohából rostálva gyűjthető. Ceratapion carduorum (Kirby, 1808) - bogáncs-cickányormányos elterjedése: Európa, Észak-Afrika, Elő- és Közép-Ázsia. Tápnövényei a Carduus-, Cirsium-, és Onopordum fajok. Nagyon hasonlít a gyakori Ceratapion gibbirostre (Gyllenhal, 1813) fajhoz, melylyel gyakran keverték. Kevés helyről került elő hazánkban. Hadroplontus litura (Fabricius, 1775) - pompás aszatormányos európai elterjedsű faj. Tápnövényei a Cirsium-fajok. 20 évvel ezelőtt még nem voltak magyar adataink. Azóta előkerült a Zemplénből, Ipolytarnócról és Dunakilitiről. Nanomimus anulatus (Aragona, 1830) - fekete füzényormányos közép-európai faj. Nálunk ritkaság, mely csak az Őrségből került elő (Szalafő, Szakonyfalu, Farkasfa, Csörötnek). Tápnövényei a Lythrum fajok.
