Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs: Szurdokerdő-fragmentumok a Zákányi-dombokon

tiens, Circaea lutetiana, Gagea lutea, Geranium phaeum, Knautia drymeia, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Stachys sylvatica. - K II: Actaea spicata, Allium ursinum, Galanthus nivalis, Galium odoratum, Mercurialisperennis, Moehringia trinervia, Viola sylvestris. - KI: Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides, Astrantia major, Carex digitata, Euphorbia amygdaloides, Luzula pilosa, Milium effusum. A fel­sorolt fajok közül az Actaea spicata, az Astrantia major és a Fagus sylvatica némi Fagion jelleggel is rendelkezik. A Fagetalia fajok - mintegy 33,6% csoportrészesedés­sel és 44,6% csoporttömeggel - jelentős szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. és 3. táblázat). A változatos mikrodomborzati viszonyok mellett a völgyek oldalain levő vízszivárgá­sok, valamint a völgy alj i patakocskákkal magyarázható, hogy e szurdokerdőkben szórványosan több Alnion incanae jellegű elem is megjelenik: K V: Ranunculus lanugi­nosus. - K IV: Doronicum austriacum, Equisetum telmateia, Paris quadrifolia, Viburnum opulus. - K III: Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Padus avium, Rumex san­guineus. - K II: Alnus glutinosa, Carex brizoides. - KI: Bryonia dioica, Carex remota, Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Impatiens noli-tangere, Populus alba, Ribes rubrum. E növények 9,9% csoportrészesedést és 8,7% csoporttömeget mutatnak. A völgyek alján és meredekebb oldalain szurdokerdei növényfajok (Tilio-Acerenion jelleg) is előfordulnak: K V: Acer pseudo-platanus, Aruncus sylvestris, Polystichum setiferum. - K IV: Ulmus glabra. - K III: Polystichum aculeatum, Staphyleapinnata. - K II: Actaea spicata. - KI: Chrysosplenium alternifolium, Fraxinus excelsior, Phyllitis scolopendrium. E növények 4,7% csoportrészesedéssel és 6,9% csoporttömeggel adják meg a vizsgált állományok szurdokerdei karakterét. Az Aremonio-Fágion elemek ugyan csak 3,5% csoportrészesedést és 0,7% csoport­tömeget mutatnak, a társulás sajátos szubmediterrán és illír arculatát mégis e fajok adják: K V: Polystichum setiferum. - K III: Anemone trifolia, Lamium orvala. - K II: Castanea sativa, Tamus communis. - KI: Carex strigosa. E növények közül az Anemone trifolia és a Lamium orvala Magyarországán ma már csak itt található. Végül megemlítendő az is, hogy az Astrantia major és a Doronicum austriacum némi dealpin megjelenést is kölcsönöz a társulásnak. Megvitatás Dél-Dunántúl lomberdei - így a szurdokerdők is - viszonylag erős szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitől (Scolopendrio­Fraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésű növényfaj révén különböznek: Anemone trifolia, Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Carex strigosa, Castanea sativa, Chaerophyllum aureum, Cyclamen purpurascens*, Helleborus dumetorum, H. odorus, Knautia drymeia*, Lamium orvala, Lathyrus venetus*, Lonicera caprifolium, Polystichum setiferum*, Primula vulgaris*, Ruscus aculeatus*, Ruscus hypoglossum, Tamus communis*, Tilia tomentosa, Vicia oroboides (a *-gal jelöltek a Magyar-középh­egység délnyugati részén, a Keszthelyi-hegység szurdokaiban szórványosan megtalál­hatók). Ezzel szemben a középhegységi szurdokerdőket a dél-dunántúli állományoktól az alábbi fajok választják el: Anthriscus nitida-*, Campanula latifolia, Coronilla emerus, Corydalis intermedia, C. pumila, Daphne laureola, Festuca altissima, Hesperis matronalis, Moehringia muscosa, Pleurospermum austriacum, Polystichum braunii, Primula veris, Ribes alpinum, Scutellaria columnae, Sorbus aucuparia, Stellaria nemo­rum, Veratrum nigrum, Viola biflora. (a +-tel jelölt Anthriscus nitida Dél-Zala egyes szurdokerdeiben előfordul).

Next

/
Thumbnails
Contents