Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs: Szurdokerdő-fragmentumok a Zákányi-dombokon

tisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992, MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003, KEVEY 2006a) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995, HORVÁTH F. et al. 1995, Kevey ined.). A kutatások története A Zákányi-dombok sajátos flóráját a XIX. század végén kezdték kutatni, amikor MICHALUS (1897) az Ostrya carpinifolia-X közli. A XX. század első felében Héjjas (in JÁVORKA 1934, in HÉJJAS, BORHIDI 1960) az Anemone trifolia-X, a Vicia oroboides-X és a Trollius europaeus-X, KÁROLYI (1949) pedig a Lamium orvala-X fedezte fel. A florisztikai kutatások az 1950-es és 1960-as években lendültek fel, elsősorban Károlyi Árpád és Pócs Tamás munkásságával (vö. KÁROLYI-PÓCS 1948-1954, 1957, 1964, 1968, 1969, 1970, KÁROLYI, Pócs, BALOGH 1971, 1972, 1974; BALOGH, KÁROLYI, PÓCS 1975, KOVÁCS J. A. 2005). E kutatások eredménye szerint a Zákány i-dombok a nyugat-balkáni flóratartomány (Illyricum) hazánkba átnyúló legészakibb részét képezi, amelyet később HORVÁT A. O. (1978) őrtilosi flórajárásnak (Ortilosense) nevezett. Az 1960-as években a területről kb. 20 cönológiai felvétel is készült, ezek azonban közöletlenek maradtak (Pócs ex verb.). Magam 1975-ben - Horvát Adolf Olivér társaságában - jártam először a területen. A részletes felméréseket - kisebb-nagyobb megszakításokkal - 1981. és 2004. között végeztem. Az öt szurdokerdei felvétel 1981-ben és 1983-ban készült. A korábbi években a fontosabb florisztikai adatok mellett (KEVEY 1983, 1984a, 1985a, 1985b, 1988, 2001a, 2001b, 2004, KEVEY, KIRÁLY 2002) csak néhány összefoglaló jellegű dolgozatban érintettem a Zákány i-dombok erdei vegetációját (vö. KEVEY-HORVÁT 1993; BORHIDI, KEVEY 1996, KEVEY 2002, 2006a, 2006b). Jelen tanulmány egy cönológiai cikksorozat második részét képezi (vö. KEVEY 2008), amely a terület fragmentális szurdokerdeit mutatja be. Eredmények Termőhelyi viszonyok, zonalitás A vizsgált laza alapkőzetű szurdokerdők többnyire a szubmontán bükkösök zónájában jönnek létre, de a Zákány i-dombok BORHIDI (1961) klímazonális térképe alapján már inkább a gyertyános-tölgyes zónában foglal helyet. Feltehetően ez is szerepet játszik abban, hogy e szurdokerdők nem annyira tipikusak, mint Dél-Zalában és a Zselicben (Kevey ined.). A vizsgált állományok 130-175 m tengerszint feletti magasságban találhatók. A völgyek alapkőzete legtöbbször kavics, amelyet viszonylag vékony rétegben lösz, vagy homokos lösz borít. Az eróziós völgyeket leginkább állandó jellegű keskeny patakok, erek alakították ki, másutt - a nagy esőzésekkel kapcsolatos - időszakos vízfolyások alakították ki. Oldalfaluk is viszonylag nedves, rajtuk gyakran vízszivárgások is megfigyelhetők. Elsősorban ennek köszönhető a szurdokerdők kialakulásához szükséges üde, párás és hűvös mikroklíma. Talajuk közepesen, vagy erősebben kötött lejtőhordalék-talaj, amely a meredek oldalakon az időnkénti földcsuszamlások révén mozgásba is jöhet. Mivel a szurdokerdők előfordulása többnyire a bükkös zónához kötött, s kialakulásukért elsősorban talajtani tényezők (időszakosan mozgó, nedves talaj)