Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Lanszki József: A vidra elterjedése és az előfordulást befolyásoló tényezők vizsgálata a Duna alsó szakasza mentén

Szakmailag elfogadott felmérés annál is inkább fontos lenne, mert a vidra, mint közösségi szempontból jelentős (Natura 2000) faj állományának helyzetértékelése kötelezettségünk. Vidramonitorozásra 2000 óta áll rendelkezésre az IUCN vidra szakértői csoportja általjavasolt protokoll (REUTHER et al. 2000). Ennek egyik első kísérleti jellegű hazai adaptációja a Dráva térségében zajlott (LANSZKI 2007), egy másik, a jelen tanulmány részét képezi. Az itt szereplő kísérleti felmérés a Nagykarácsonyi-vízfolyáson, a Szekszárd-Bátai főcsatornán és a Szekszárdi-Séden, valamint ezek környezetében folyt, a vízfolyásokat is érintő autópálya építési munkáit megelőzően. A közlemény célkitűzése volt, a vizsgált Duna-menti vizes élőhelyeken az „új" felmérő módszer tesztelésével a vidra előfordulásának felmérése, valamint a vidra előfordulását befolyásoló tényezők vizsgálata. Anyag és módszerek Összesen 62 helyszínen folyt felmérés 2006. augusztusa és 2007. áprilisa közötti időszakban (kivéve a Lankóci Kis-Duna három pontján és Furkópusztán, ezeken 2008. április 1-én) a vizes élőhelyek parti zónájában haladva, illetve ahol lehetett, hidak környezetében. A felmért területek főként a Nagykarácsonyi vízfolyás térségében, valamint a Szekszárdi-Séd és a Szekszárd-Bátai főcsatorna térségében találhatók (1. és 2. ábra). A mintavételi helyek koordinátáit GPS vevővel (Garmin Geko 201) rögzítettem. A vidra fajszintű állományfelmérése és élőhelyeinek értékelése alapvetően a German Association for Otter Protection és az IUCN/SSC Otter Specialist Group közös ajánlása alapján, az Információs Rendszer Vidra Felmérésekhez c. tanulmány szerint történt (összegezte: REUTHER et al. 2000). Ez, a KEMENES és DEMETER (1994, 1995) felmérésében szereplő egyes szempontokkal (pl. vízpart meredeksége, parti zóna növényzet borítása), és hazai vidramonitorozási (LANSZKI 2002, 2005, 2007) tapasztalatokkal kiegészült. Végül, a vidra akciótervben (LANSZKI és HELTAI 2005) összegzett (és javított) felmérő ívet alkalmaztam. A vidra Közép-Európában jellemzően éjszakai életmódot élő, rejtőzködő állat, ezért ritkán figyelhető meg közvetlenül a természetben. Jelenlétére utal a jellegzetes halszagú, legtöbbször halmaradványokat tartalmazó hullatéka (ürüléke), anális váladéka (nyálka), lábnyoma, prédamaradványa, váltója, kaparásnyoma, vagy fűlabdája. A prédamaradvány a felmérés szempontjából nem megbízható nyomjel. A vidra, ahol lehetősége van rá, hidak alatt, vagy azok közvetlen közelében, kiszálló helyein jelöli meg a területét. A vidrakiszálló helyek (ahol a vidra kimászik a vízből) felderítése fontos információ a felméréshez. Ezeken kívül vízparti kidőlt fatörzseken, fák gyökerein, parti kövezéseken szintén megtalálhatók nyomjelei. Az IUCN ajánlás (REUTHER et al. 2000) szerint csak a pozitív és negatív előfordulást kell megkülönböztetni. Esetleges részletesebb felmérés érdekében, az előfordulás rendszerességét, vagy alkalomszerűségét a nyomjelek száma, állapota alapján állapíthatjuk meg. Állandónak (vagy rendszeresnek) tekinthető a vidra jelenléte, ha legalább két különböző korú (friss, vagy 1-2 napos, vagy régi) elsődleges nyomjel fordul elő az adott felmérő helyen. Frissnek minősítjük a még nedves, nyálkás hullatékot, 1-2 naposnak az ép, száraz (halszagú) hullatékot, és réginek a száraz, széthullott hullatékot. Hidak alatt a régi hullaték sem hullik szét, de szagtalan. A lakott (használt) vidravár, vagy a területbirtoklást jelző anális váladék önmagában is állandó előfordulást jelez. Alkalomszerű (vagy időszakos) a vidra jelenléte, ha vagy csak régi, vagy csak friss elsődleges nyomjelek találhatók a helyszínen. Negatív a vidra előfordulása, ha legalább 600