Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Lanszki József: A Paksi Ürge-mező ürgéi

Az ürge potenciális élőhelyét az előretörő cserjésedés, és az invazív gyomok (pl. bálvány fa, selyemkóró) térhódítása szűkíti, melynek negatív eredménye különösen a terület keleti kiszögellésén (a földúttól keleti irányba eső területen) tapasztalható. Hasonló hatással jár a legeltetett juhállomány elhelyezésére szolgáló telep közelében a koncentrált állatsűrűség, az ezzel együtt járó elgyomosodás. A terepmotorosok jelenléte - mely a felmérések alatt is előfordult - súlyos sérülést okoz a gyepen, a járművek kerekei a gyepet felszaggatják, ezzel - a természet közvetlen károsításán túl - az ürge táplálékforrását is szűkítik. A túlságosan sűrű földút hálózat több szempontból is kedvezőtlen. A területet átszelő (és illegálisan használt) utak az érzékeny homokpusztai élőhelyek jelentős sérülését okozzák. Ezen utak használata és további utak kialakítása az egyedülállóan különleges élőhelyek jelentős leromlását okozzák például a felszín mechanikai sérülést eredményezve, vagy az invazív növényfajok belső területekre jutásának elősegítése révén. Az utakon a róka, és feltehetően a közeli településen, vagy állattartó telepen élő kutya és házi macska, mint az ürge potenciális ellenségeinek (LANSZKI és NAGY 2003, BÍRÓ et al. 2005) lábnyomai megfigyelhetők. A Paksi Ürge-mező ürgepopulációja szempontjából problémát jelent, hogy a közelében - ürge léptékben - nincsenek más kolóniák. A vizsgálat időszakában jelentős ürgeállomány, az Ürge-mezőtől kb. 14 km-re, Németkér határában (Hardi legelőn) élt. Kis létszámú populációk éltek még kb. 12 km-re Nagydorog, valamint kb. 16 km-re Kajdacs, és kb. 13 km-re Madocsa határában. Ezek a kolóniák azonban egymástól is elszigeteltek. Összességében, az ürgeállomány élőhelyét jelentő, sérülékeny gyepfelszínű homokpuszta élővilága egyedülállóan különleges. A Paksi Ürge-mezőn jelentős, életképes ürgeállomány található. Irodalom BÍRÓ ZS. LANSZKI L, SZEMETHY L., HELTAI M., RANDI E. 2005: Feeding habits of feral domestic cats (Felis catus), wild cats (Felis silvestris) and their hybrids: trophic niche overlap among cat groups in Hungary. Journal of Zoology 266: 187-196. CSORBA G., PECSENYE K. 1997: Nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszerek X. Emlősök és a genetikai sokféleség monitorozása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, pp. 47. FARKAS S. 1999: Paks határának védett növényei. Paks Városi Múzeum, Paks. pp. 96. LANSZKI J., NAGY L. 2003: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület gerinces (Vertebrata) faunájának felmérése. Natura Somogyiensis 5: 279-290. MITCHELL-JONES, A.J., AMORI, G., BOGDANOWICZ, W., KRYSTUFEK, B., REIJNDERS, P.J.H., STUBBE, M., THISSEN, J.B.M., VOHRALÍK, V., ZIMA, J. 1999: The Atlas of European Mammals. T&AD Poyser Ltd., London, pp. 190-191. VÁCZI O., NÉMETH L, ALTBÄCKER V. 2007: Közönséges ürge Spermophilus citellus (Linnaeus, 1766). In: Bihari, Z., Csorba, G., Heltai, M. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest. 140-143.