Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)
Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei (Circaeo-Carpinetum Borhidi 2003 em. Kevey 2006b) - Oak-hornbeam forests of the floodplains of the Dráva river in Baranya, SW. Hungary
KEVEY В. : A BARANYAI DRÁVA-SÍK GYERTYÁNOS-TÖLGYESEI 67 ta stb. A tölgy-kőris-szil ligetek ezzel szemben az alábbi fontosabb fajok révén különböznek a vizsgált gyertyános-tölgyesektől: Carex strigosa, Cephalaria pilosa, Cucubalus baccifer, Impatiens noli-tangere, Lysimachia nummularia, Ulmus laevis stb. (részletesebben 1. 5. táblázat). Megvitatás A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei a Circaeo-Carpinetum Borhidi 2003 em. KEVEY 2006b nevű asszociációhoz tartoznak, amelynek érvényesítése előző közleményemben (KEVEY 2006b) történt, de a holotípust már akkor is a baranyai Dráva-síkról (Sellye "Andráci-erdő") adtam meg. Mint "ligeterdős" jellegű gyertyános-tölgyest, nem könnyű elválasztani a tölgy-kőrisszil ligetektől. A két asszociáció elkülönítését a vízrendezések (árvízvédelmi töltések, lecsapoló árkok) tovább nehezítették, ugyanis a tölgy-kőris-szil ligetek ma már nem, vagy csak ritkán kerülnek elárasztásra, talajvízszintjük mélyebbre esett, ezáltal faji összetételük a gyertyános-tölgyesekéhez vált hasonlóvá. Azonban ha a termőhelyi viszonyok és a sokváltozós statisztikai módszerek segítségével kiválasztjuk a "tipikus" felvételeket, akkor viszonylag jól kidomborodik a két asszociáció közötti különbség. Mindez elsősorban a karakterfajok csoportrészesedésén és csoportömegén figyelhető meg a legjobban. A higrofil (Galio-Urticetea s.l.; Salicetea purpureae s.l.) és szubhigrofil {Alnion incanae) jellegű szüntaxonok aránya ugyanis a tölgy-kőris-szil ligetekben lényegesen nagyobb. Ezzel szemben a mezofil {Fagetalia) és xerofil {Quercetea pubescentispetraeae s.l.) szüntaxonok a gyertyános-tölgyesekben lényegesen nagyobb arányban fordulnak elő. Mindez érthető, hisz a gyertyános-tölgyesek legalább 1 m-rel magasabb ártéri szinten foglalnak helyet, mint a tölgy-kőris-szil ligetek, s ez a talajvízszint elérhetősége szempontjából sokat jelent. A kiválasztott "tipikus" felvételek alapján a két asszociáció cluster-analízissel szépen elválasztható, s közöttük megfelelő számú differenciális faj mutatható ki, amelyek legalább két fokozatnyi konstancia-eltolódást mutatnak. A vizsgált gyertyános-tölgyesek erősebb szubmontán jelleget mutatnak, s ily módon legjobban a Bereg-Szatmári-sík (SIMON 1951, 1957; KEVEY ined.), a somogyi Dráva-sík (KEVEY 2006b) és a Száva-sík (RAUŜ 1975) gyertyános-tölgyeseihez hasonlíthatók. A baranyai Dráva-sík és a szomszédos somogyi Dráva-ártér gyertyános-tölgyesei között igen nagy a hasonlóság. Az asszociáció karakterét adó Fagetalia és kisebb részben Alnion incanae elemek aránya (csoportrészesedés, csoporttömeg) mindkét tájegységnél csaknem azonos (vö. 1-6. ábra; 2-3. táblázat; KEVEY 2006b). Ezen adatok alapján nyilvánvaló, hogy a baranyai és a somogyi Dráva-sík gyertyános-tölgyesei ugyanazon asszociációhoz {Circaeo-Carpinetum) tartoznak, s állományai nem azonosíthatók a déldunántúli (főleg Belső-Somogy) Fraxino pannonicae-Carpinetum Soó et Borhidi in Soó 1962 társulással (részletesebben 1. (BORHIDI 1958,1960,1963,1965,1966, 1968). Mindez megerősíti azt a gondolatot is, hogy a Dráva-sík flórajárása (Dravense) nyugaton Drávatamási és Darány közelében nem ér véget, hanem a - dombvidéki tájak közé ékelődve - egészen Gyékényes és Őrtilos térségéig hatol (vö. BOROS 1924; SIMON 1967; KEVEY 2002). A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyeseinek helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható:
