Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Szabó Gergő: Adatok a Dunántúli-dombság nagylepke faunájához (Lepidoptera: Macrolepidoptera) - Contribution to the knowledge of Macrolepidoptera fauna of the Transdanubian hills (SW-Hungary) (Lepidoptera: Macrolepidoptera)

336 NATURA SOMOGYIENSIS délkelet és délnyugat felől érte el hazánkat (GYULAI et al. 1974), első hazai példányai az 50-es években kerültek elő. Ma már meghonosodott a Dunántúl több pontján és az ország északkeleti részén is. A Dunántúli-dombságról sok lelőhelyét ismerjük, és helyenként egyedszáma is magas (UHERKOVICH 1980a, 1981c, 1982, 1983, 1984a, 1987, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). Irodalmi adatok szerint (VOJNITS 1980) tápnövényei: Sarothamnus scoparius, Senecio, Calluna és Erica fajok, de valószínűleg más növényeken is él. Egynemzedékes (május-június), rajzási ideje mindössze egy jó hétig tart. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Furcula bicuspis (Borkhausen, 1790) - Lipótfa: Kuckósarok, 2005.06.02. - A Zselic több pontjáról és Belső-Somogyból is ismert faj, itt élőhelyei nagyobb égeresekben találhatók. Elterjedését és ökológiáját (UHERKOVICH 1978C, 1984b) részletesen leírta. Védett, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Aedia leucomelas (Linnaeus, 1758) - Kaposhomok, 2007.07.23. - Első hazai példányait a századforduló környékén fogták a Villányi-hegységben (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000), majd adatai sokasodtak, jelezték a Dél-Dunántúl több pontjáról és az Alföldről is (SZABÓKY et al. 2001), a Dráva mentén is rendszeresen előkerül (SÁFIÁN és MALGAY 2004). Lelőhelyi és fenológiai adatai arra utalnak, hogy hazánkban főként Dél-Magyarország egyes területein állandó populációi élnek. Catephia alchymista (Denis & Schiffermüller, 1775) Kaposvár: fénycsapda, 2003.05.10. - Szárazabb tölgyeseinkre jellemző faj, egyedszáma mindenütt alacsony. Dysgonia algira (Linnaeus, 1767) Kaposvár: belterület, 2003.08.12., Cserkút, 2007.05.09., Pécs(Mecsek): Dömörkapu, 2007.07.19. - Elterjedési adatai szerint a Dunántúlon gyakoribb (KOVÁCS 1953, 1956). UHERKOVICH (1979) szerint belső vándor, amely a Dél-Dunántúl szigethegységeiben (Mecsek, Villány-hgys.) honos. Kétnemzedékes, példányai az ország egész területén felbukkanhatnak május-augusztus hónapokban. Prodotis stolida (Fabricius, 1775) - Pécs (Mecsek): Dömörkapu, 2007.07.19. - A Paleotrópikus régióban elterjedt faj, amely hazánkat vándorlásai során éri el, de az előző fajnál lényegesen ritkább. A korábbi munkák mindössze öt lelőhelyét említik (KOVÁCS 1953, 1956, GOZMÁNY 1970). A Mecsekből ez az első adata, tehát a hegység faunájára nézve új faj. Az előkerült példány frissességéből ítélve, nem zárható ki, hogy itt fejlődött nemzedékről van szó. Diachrysia chryson (Esper, 1789) - Szenna: Dennai-erdő, 2006.07.24. Altoherbosa típusú élőhelyekhez kötődő, korábban ritkának tartott faj, amely a Zselicben is számos helyről előkerült, itt elterjedt és gyakori (UHERKOVICH 1978d, 1981c, 1982, 1983, ÁBRAHÁM 1992b, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). Lamprosticta culta (Denis & Schiffermüller, 1775) - Kaposhomok, 2004.07.20., 2005.06.06., Cserkút, 2005.07.29. - Észak-Spanyolországtól Kurdisztánig húzódik areája, élőhelyei főként meszes alapkőzetű, szubmediterrán bokorerdők, tápnövényei elsősorban a kökény és galagonya (RONKAY és RONKAY 2006). A Dél-Dunántúlon szórványos, adatainak többsége a Mecsekből (BALOGH 1978, UHERKOVICH 1987, FAZEKAS 2006) és a Villányi-hegységből (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000) származik. A Zselicnek csak a szárazabb dombjain (tetőrégiókban) fordulhat elő, eddig két lelőhelye volt ismert: Kaposvár (leg. Nattán, ÁBRAHÁM 1990) és Vásárosbéc (UHERKOVICH 1981a). Rileyana fovea (Treitschke, 1825) - Pécs (Mecsek): Dömörkapu, 2004.11.01. Pontomediterrán faj, karsztbokor erdeink és szubmediterrán molyhos tölgyeseink karakterfaja (VARGA 1964, RONKAY és RONKAY 2006). Legnagyobb populációi a Középhegységben, azon belül is a Balaton-felvidéken találhatók (ÁBRAHÁM 2000). A Mecsekben több mint 100 évvel ezelőtt Viertl Adalbert gyűjtötte utoljára ("Pécs", FAZEKAS 2006). A Villányi-hegység kutatása során nem került elő (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000). Adatai alapján rajzásának csúcsát október közepe táján éri él, november elején már csak nős-