Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Ábrahám Levente, Herczig Béla, Bürgés György: Faunisztikai adatok a Keszthelyi-hegység nagylepke faunájának ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera) - Contribution to the knowledge of the butterfly and moth (Macrolepidoptera) fauna of the Keszthelyi Mountains (Hungary)

ÁBRAHÁM L., HERCZIG В., BÜRGÉS GY.: A KESZTHELYI-HGYS. NAGYLEPKÉI 325 Pyrrhiapurpurites - Nálunk ritkán előforduló, monofág, a nagy ezerjófű magtokjaival táplálkozó faj. A Bakonyban többfelé előfordul (FAZEKAS 1980, SZEŐKE 1987, KALLÓ et al. 1988, ÁBRAHÁM 1993, SZABÓKY és RÁcz 2006). Néhány példányát találtuk meg a hegységben. Eublemma ostrina - Korábban csak néhány példányát figyelték meg Magyarországon (GOZMÁNY 1970; GYULAI et al. 1974). További példányok (Velence-Nadap, det: Szeőke és Rezi Gesztenyés, det: Herczig) előkerüléséről beszámoltunk (HERCZIG et al. 1979). Azóta gyűjtötték Barcson és Vásárosbércen (UHERKOVICH 1978a, 1981a) a Villányi­hegységben (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000) is. Eublemma parva - E faj elterjedési területe a Földközi tenger É-i és D-i partvidékétől belső Ázsiáig tart. GOZMÁNY (1970) szerint alkalmilag bevándorló faj (ugyanúgy, mint az előző). A fénycsapdánk 1977. július 13-án 1 hím példányát gyűjtötte, ezen kívül Szabóky Cs. a keszthelyi egyetem által Hévízen alkalomszerűen működtetett fénycsap­da anyagában is megtalálta. A Villányi-hegységben nagyobb számban került elő (ÁBRA­HÁM és UHERKOVICH 2000). Autographa bractea - Az ötvenes évek elején még csak egyetlen példánya volt isme­retes a határainkon belül (KOVÁCS 1953). A nedves hegyi rétek, patakmenti dús vegetá­ciójú völgyek, magaskórósok jellegzetes lepkéjének azóta meglehetősen sok lelőhelye vált ismertté; még az Alföldről is (Kunfehértó) került elő példánya. Eupitheca graphata - Magyarországon védettséget élvező törpearaszoló egy-egy pél­dánya szinte minden gyűjtési pontról előkerült; a hegységben általánosan elterjedt, de nem gyakori. Perizoma hydrata - Az országosan rendkívül ritkának minősíthető fajnak a hegység­ben népes populációja él. A Keszthelyi-hegységből több példánya került elő, mint amen­nyit a MTM Állattárában őriznek. Perizoma saggittata - Első hazai példányát UHERKOVICH (1977) gyűjtötte. Röviddel később már megfigyelhető terjedéséről is beszámoltak (UHERKOVICH 1981a, ÁBRAHÁM 1992). Az általunk, valamint SZABÓKY (1979) által Szigligeten gyűjtött példányok is jó adatok a terjedés nyomon követéséhez. Zalaszántón a fénycsapda fogta meg. Chesias legatella - Jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető faj egy példányá­nak szárnyát seprőzanóton levő pókhálóban találta meg Rezi környékén Ronkay G. A szárny azonban megsemmisült. A faj első és mindmáig egyetlen hazai példányát a kisvaszari fénycsapda fogta meg (UHERKOVICH 1977). A Várvölgy és Zalaszántó közöt­ti seprőzanótosban (Nagylapos) többször kerestük újabb példányait, de mindmáig ered­ménytelenül. Ennek ellenére előfordulását bizonyítottnak tekintjük. Spialia sertorius - Az atlantomediterrán S. sertorius és a pontomediterrán S. orbifer a Dunántúlon átfedik egymás elterjedési területét, de hibridizáció nem ismert. Ezért, vala­mint az ivarszervi különbségek miatt önálló fajnak tekintjük őket (GOZMÁNY 1968, GYU­LAI et al. 1974, FAZEKAS 1978, 1982). Lycaena hippothoe - A Dunántúlon közismert kétnemzedékes populációi sajnos az el­múlt 15 évben rohamosan eltűntek. Az ezredforduló után végzett faunafelmérések során a Keszthelyi-hegységben sem került már elő a faj ismét. Euphydryas aurinia - A faj korábban ismert klasszikus előfordulási helyei a Tapolcai­medencében, a devecseri Széki-erdőben és a Nyugat-Dunántúlon voltak. Később csak az Észak-Somogyban felfedezett (Látrány: ÁBRAHÁM 2003) területtel bővült a nedves élő­helyeken élő populációk Ezek a populációk a gyűjtők szerint is a erősen higrofil élőhe­lyeken tenyésztek, itt a faj tápnövénye a Succinia pratensis volt, az elmúlt 15 évben azonban a faj ökológiai igényeiben gyors változást tapasztaltunk és a faj megjelent az erősen xerofil élőhelyeken is, ahol a faj tápnövénye a Scabiosa ochroleuca. Az élőhely váltás nemcsak Magyarországon történt meg, hanem Európa több országában is felfi-

Next

/
Thumbnails
Contents