Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Ábrahám Levente, Herczig Béla, Bürgés György: Faunisztikai adatok a Keszthelyi-hegység nagylepke faunájának ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera) - Contribution to the knowledge of the butterfly and moth (Macrolepidoptera) fauna of the Keszthelyi Mountains (Hungary)

ÁBRAHÁM L., HERCZIG В., BÜRGÉS GY.: A KESZTHELYI-HGYS. NAGYLEPKÉI 323 egyetlen mintavételi helyen kerültek elő, ilyen faj a területen 82 volt, de a ritkasági küszöbértéket kapcsolhatnánk relatív gyakorisági értékekhez vagy statisztikai megfontolások alapján mennyiségi adatok terjedelmének kitüntetett értékhatáraihoz pl. 1; 3 kvartilis (GASTON 1994). Azonban a lokálisan ritkának talált nagyszámú faj közül is tovább válogattunk és adunk róluk rövid jellemzéseket faunisztikai, állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból. Meganola kolbi - Kifejezetten meleg tölgyesekben élő faj. A Keszthelyi-hegység egyes pontjain (pl. Koponár) népes populációja él. Furcula bicuspis - A fajnak csak kevés példánya került elő, mivel a nyír-éger fogyasztó fajok számára alkalmas élőhelyek a Keszthelyi-hegységben csak szórványosan találhatok meg. Korábban egész Magyarország területén csupán néhány lelőhelyét ismerték: Hanság, Kisbalaton, Kaposvár, Pálháza, és Sopron (KOVÁCS 1953, 1956). RÉZBÁNYAI (1974) kőszegi előfordulását közli. Azonban UHERKOVICH (1976a, 1978a, 1979, 1980a, 1981a, 1981b) a Dél-Dunántúl, valamint Nyugat-Magyarország számos pontján, néhol nagy egyedszámban találta. Gyűjtési adatai az ország más részein is megsokasodtak: Jósvafő, Zemlén: Rostalló (GYULAI et al. 1979), Uzsa, Nyirád (RONKAY 1978; PEREGOVITS et al. 1978), Zemlén: Kemence-patak völgye (RONKAY és SZABÓKY 1981). Északi-Bakony: Száraz Gerence-völgy, Fenyőfő, Cuha-völgy (RÉZBÁNYAI 1980, 1983) Fenyőfő (SZABÓKY 1980). A gyűjtési adatai egybeesnek az évi 600-800 mm csapadék izohiéta által lehatárolt területtel, a nagyobb példányszámok pedig az egész évben humid területeken fordultak elő (UHERKOVICH 1978a, 1978c). Az elmúlt években mégis kevesebb új adata vált ismertté, mint az 1980-as évek derekán (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2001). Populációi feltételezhetően csökkennek. Euxoa vitta (Esper, 1789) - Közép-európai faj. WARREN (1914) szerint kizárólag Svájcban, Ausztriában és Magyarországon fordul elő. ABAFI-AIGNER (1907) budapesti, pozsonyi és nagyági előfordulását közli. Megtalálták Romániában is (POPESCU-GORJ 1980). A későbbi hazai lelőhely adatok a Budai-hegyekből származnak (KOVÁCS 1952, 1953), mégpedig az igen meleg, kopár, dolomitos domboldalakról (Csiki-hegyek: Farkas-hegy, Odvas-hegy). Ezeken kívül az MTM Állattárában a Pilisből (Pilisvörösvár: Fehér-hegy), a Gerecséből (Tokod: Hegyeskő), valamint Németországból származó példányokat őriznek. Előkerült a Vértesből is (SZEŐKE 2007). A Keszthelyi-hegységben a száraz gyepekben, még az erdőirtások helyén is népes populációja él. Actebia praecox (Linnaeus, 1758) - A múltban sokkal többször találkozhattak ezzel a fajjal a gyűjtők. FRIVALDSZKY (1898) megfigyelése szerint ,Jíomokos helyeken, ahol ritkán nő a fű, kivált Euphorbiák alatt, április hónapban jó keresni hernyókat, úgy mint nálunk praecoxot ésfugaxot...". Hasonló értelemben ír róla ABAFI-AIGNER (1901) is: „Budapesten, mint hernyó, május közepéig gyakori Echium, Euphorbia, Plantago, sárga-lóhere s egyéb apró növényeken, mint pl. a Convolvuluson is, melynek virágát a lepke júliusban szereti felkeresni. A hernyó napközben a laza homokban fekszik." A közelebbi múltból is több adata ismeretes. Erről tájékoztatnak KOVÁCS (1959-1967) fénycsapda törzskönyvei. Azonban a hetvenes évek óta alig vált ismertté újabb lelőhelye. VARGA et al. 2004 szerinti boreo-kontinentális-szibériai elterjedésű, ökológiai igényét tekintve pedig lejtősztyepp-pusztagyepi faj az eltelt nedvesebb periódus hatására regresszióban van. Chersotis margaritacea - „Klasszikus" lelőhelyei hazánkban a Budai-hegyvidéken, a dolomit kopárosokon (Odvas-hegy, Sas-hegy, Farkas-hegy) és a Bükkben vannak (KOVÁCS 1953, RESKOVITS 1963). Később ismét megtalálták a Tornai-karszton (GYULAI et al. 1979), a Keleti- Bakonyban, a Vértesben (SZEŐKE et al. 1988, SZEŐKE 2007). Előfordul a Gerecsében is (Zuppa-hegy leg.: Herczig B. - nem publikált adat). Frissebb gyűjtésű adatai szintén a Keleti-Bakonyból: Tés (ÁBRAHÁM 1993) származnak.