Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Lajos Lilla & Vadkerti Edit: A magyar aknászpók (Nemesia pannonica Herman, 1879) szezonalitás- és társulás-preferencia vizsgálata a Szársomlyón - Sesonality and habitat preference researche of Nemesia pannonica Herman, 1879 in Szársomlyó Hill

132 NATURA SOMOGYIENSIS galmi állapotban van, bár a vizsgált egyedek 12 %-a nem zárta le tárnáinak csapófedelét és aktívan vadásztak. Azok az állatok, amelyeket állandó 28 °C-on tartott, nem kaptak táplálékot és megfelelő nedvességet, lezárták tárnáikat. LOKS A (1984) azt tapasztalta, hogy elsősorban a nedvesség hiánya váltja ki az inaktív állapotot, a táplálék hiánya csak másodlagos. A megfelelő nedvességi és táplálási viszonyok mellett az állandó 28 °Cos hőmérséklet nem váltotta ki a nyugalmi állapotot, viszont az ennél magasabb igen. Mi azt tapasztaltuk, hogy a nagyobb méretű fiatalok egész év folyamán mutattak aktivitást a talajfelszínen. LOKSA (1984) megfigyelései szerint azok a fiatalok, amelyek saját tárnát készítettek, azt többet nem hagyták el. A vizsgált területen, bár nyáron napközben gyakran 30-35 °C fölé emelkedik a hőmérséklet, éjszaka ez 20 °C alá csökkenhet. Ezek az állatok éjszaka vadásznak, ez a hőmérséklet megfelelő lehet ilyen szempontból számukra. Ez magyarázhatja, hogy mi találtunk aktívan mozgó fiatalokat. Mivel a kifejlett nőstények sosem hagyják el tárnáikat - a hímek is csak szaporodási időszakban-, ezért ezek megjelenését nem is várhattuk. Saját kutatásaink és LOKSA (1984) megfigyelései alapján, megállapíthatjuk, hogy nem minden egyed zárja le a tárnáit és tart nyugalmi időszakot a nyári periódusban. Az inaktív periódus nem genetikailag determinált (LOKSA 1983), hanem a környezeti feltételek által kiváltott állapot. Összegzésként elmondható, hogy a Szársomlyó-hegy déli oldalán 1999-ben a Nemesia pannonica domináns faj volt éves szinten és mintavételi időszakonként is. Aduit hím egyedei tavaszi és őszi aktivitási csúcsot mutattak, nyár közepén nyugalmi periódust tapasztaltunk. A juvenilisek kisebb mértékben, de egész évben aktívak voltak, nőstény nem volt a csapdákban. A faj a vizsgált társulásokat különbözőképpen preferálta: aktivitása legnagyobb a hegy lábánál, a szegélyben volt, a gerinc felé csökkenő tendenciát mutatott, míg az északi oldalon ritka fajnak bizonyult. Adataink alapján feltételezzük, hogy a fajnak két szaporodási időszaka van, de ennek igazolásához további vizsgálatokat tartunk szükségesnek. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetünket fejezzük ki Dr. Szinetár Csabának a kutatás során nyújtott segítségéért és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának a szigorúan védett területen végzett kutatás engedélyezéséért. Irodalom BUCHLI H. 1962: Note préliminaire sur l'accouplement des araignées mygalomorphes Nemesia caementaria, Nemesia dubia, et Pachylomerus piceus (Ctenizidae).- Vie et Milieu 13(1): 167-178. BUCHLI H. 1969: Hunting Behavior in the Ctenizidae.- American Zoologist 9: 175-193. BORHIDI A., SÁNTA A. (eds.) 1999: Vörös könyv Magyarország Növénytársulásairól II. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, pp. 404. Budapest, Hungary. KÉKESI V, SEGESDI J. 1979: A nagy harsány i Szársomlyó-hegy makrofaunájának ökofaunisztikai vizsgálata, különös tekintettel a pók, kaszáspók, ászkarák és ikerszelvényes fajokra. Egyetemi szakdolgozat. ELTE TTK Állatrendszertan és Ökológia Tanszék pp. 79. Budapest, Hungary. KOLOSVÁRY G. 1935: Beiträge zur Spinnenfauna des Mátragebirges und der Villányer Gegend. - Folia Zoologica et Hydrobilogica 8: 278-267. LAJOS, L., VADKERTI E. 2004: Contributions to the ground-dwelling spider fauna (Araneae) of Villányi Hills. Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 301-312.