Ábrahám Levente: Szünbiológiai tanulmányok - Natura Somogyoensis 10. (Kaposvár, 2007)

Lajos Lilla & Vadkerti Edit: A magyar aknászpók (Nemesia pannonica Herman, 1879) szezonalitás- és társulás-preferencia vizsgálata a Szársomlyón - Sesonality and habitat preference researche of Nemesia pannonica Herman, 1879 in Szársomlyó Hill

130 NATURA SOMOGYIENSIS 3. ábra. A Nemesia pannonica adult hím egyedeinek társuláspreferenciája Társuláspreferencia: A magyar aknászpók eltérően preferálta a társulásokat. A hegy lábánál a „szegély"-ben volt a legnagyobb a standardizált egyedszám, 0,1822 (3. ábra). Ahogy haladunk a hegy gerince felé, úgy csökkent az aknászpókok előfordulása. A dalmát csenkeszes sziklagyepben 0,1042; a karsztbokorerdőben 0,0364 és az ezüsthársas törmeléklejtő-erdőben pedig 0,0018 volt a standardizált egyedszám (3. ábra). Egyértelműen a déli oldal domináns faja, az északi oldalon tavasszal és ősszel csak l-l ivarérett, feltehetően kóborló példányt találtunk. Megvitatás A talaj lakó pókfajok közül a magyar aknászpók abszolút dominánsnak bizonyult a Szársomlyó déli oldalán, éves szinten és mintavételi időpontokként is, míg az ezüsthársas törmeléklejtő erdőben ritka volt. Ezek az eredmények csak az aduit hímek és juvenilisek adataiból származnak, hiszen a nőstények talaj csapdákkal nem gyűjthetöek, mert egész életüket tárnáikban töltik (LOKSA 1984). A magyar aknászpók fiatal egyedei is determinálhatóak voltak, ezek az összegyedszám 2,3 %-át adták. KÉKESI és SEGESDI (1979) Szársomlyón való gyűjtésük során 2036 pókegyedet fogtak, ebből a déli oldalon 1312-t. A Nemesia pannonica egyedszáma összesen 274 (13,45%), a déli oldalon 271 (20,66%) volt, tehát az északi oldalt nem preferálta. Eredményeinkkel összevetve a faj %-os részesedése 21 év alatt összességében közel ötszörösére, a déli oldalon több mint háromszorosára növekedett. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a N. pannonica a déli oldal társulásait is eltérő módon preferálja. 1978-ban viszont a déli oldalon nem volt a társulások között markáns különbség (Kékesi és SEGESDI 1979) az aknászpók előfordulásában: a standardizált egyedszám a löszpusztaréten és a dalmát csenkeszes sziklagyepben egyaránt 0,008; a mecseki karszbokorerdőben 0,014 volt AN. pannonica 1978-as és 1999-es évben tapasztalt standardizált egyedszámai között a szegély és a sziklagyep esetében nagyságrendbeli különbséget tapasztaltunk, a szegélyben 23-szoros, míg a sziklagyepben 13-szoros növekedést mutattunk ki. A karsztbokor-