Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Héra Zoltán: A Somogy Megyei Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének gyarapodása I. 79 - Enrichment of the malacological (Mollusca) collection in Somogy County Museum I.

HÉRA Z.: A SOMOGY MEGYEI MÚZEUM PUHATESTŰ GYŰJTEMÉNYE 83 menyben. Igazi értékét azonban az adja, hogy számos kiváló egykor élt vagy ma is aktív malakológus munkásságának kézzel fogható tárgyi emlékei, ráadásul többségében a 20. század első felében gyűjtöttek. így egyúttal malakológia történeti érdekesség is egyben, különösen, ha figyelembe vesszük az ismert szomorú tényt, hogy fél évszázaddal ezelőtt, 1956-ban a Magyar Természettudományi Múzeum világhírű puhatestű gyűjteménye többségében megsemmisült. Az itt felvonultatott tételek nevezéktani szempontból is érdekesek. Nemcsak arról van szó, hogy a rendszerezés fejlődésével számos taxon besorolása, megnevezése megváltozott, és hogy tanúi lehetünk annak a kornak, amikor egyes fajoknak tucatnyi alfaját (Medora, Alopia, Delima) különítették el, de a neveknek is külön életük van! A malakológusok nem hibáznak kevesebbet, mint mások, így itt-ott elferdült fajnevekkel találkozhatunk, amelyet a következő gazda már úgy hitt igaznak... Mindezen megfontolásokból az eredetileg lejegyzett fajnevek szerepelnek a listában, de néhány triviális elírást korrigáltam és nem túl következetesen egyes esetekben a ma helyesnek tartott fajnevet is közöltem. Nem volt könnyű a kézírásos cédulák többségét megfejteni. Az íráskép, a ceruza vagy a töltőtoll vezetése, a cédula anyaga, színe, az írás visszatérő pongyolaságai, a betűk nagysága együttesen mégis lehetővé tették, hogy az ismeretlen gazdájú cédulák tulajdonosának nevét közölhessük, s lajstromba vegyük a lejegyzett fajokat. A reménytelen vagy nagyon gyanús eseteket kérdőjel jelzi a listákon. Nyilván én is hibáztam, de a hibák számát igyekeztem csökkenteni azzal, hogy a fajokat örök becsű művek segítségével próbáltam azonosítani, s ha ez lehetséges volt, a földrajzi neveket is igyekeztem ellenőrizni. A legkorábbi dátum 1838., így vagy 130 évet ölel fel a gyűjtemény. Ennyi idő alatt csak szűkebbé vált hazánkban mennyi település neve változott meg! A környezet állapotának változását talán nem is tudjuk átérezni kellő súllyal. Talán emiatt akadhatunk majd állatföldrajzi érdekességekre is az adatsorokat böngészve. A gyűjtemény eredetét tekintve igazából két nagy egységre osztható. A dr. Tolnai Ferenc nevével azonosítható része kétségkívül a jelentősebb, révén hogy az a precízebben határozott, korábbi, régvolt tudósok munkáját őrző rész. Terjedelmi okokból jelen cikk csak ennek az egységnek a faj listáit és a kutatókkal kapcsolatos háttér információkat közli. A dr. Wiesinger Márton nevéhez kötődő anyag sok-sok hazai vonatkozásával együtt majd egy újabb cikkben fog nyilvánosságot kapni. Dr. Wiesinger Márton (1924.-2002.) zoológus élete Szentendréhez, munkássága főként Budapesthez kötődött. Előbb tanársegéd volt az ELTE TTK Állattani Tanszékén, majd a fővárosi Állat- és Növénykertben volt osztályvezető, Tanított a Leővey Klára Gimnáziumban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. Neve főként az akvarisztikával foglalkozók számára tűnhet ismerősnek. Száznál több szakcikke mellett népszerűsítő könyvei jelentek meg a halakról és az ő nevéhez fűződik az Állatkert első tengeri akváriumának megnyitása is. Eredményesen foglalkozott az ásványok vizsgálatával is. Érdekességképpen: a Bükkös-patak által lesodort apró zafírkristályokat gyűjtve, tanulmányozva lelte meg az első hazai hazai meteorikus eredetű hexagonális polimorf gyémántot (a lonsdaleite-t). Saját gyűjtésű anyagában túlnyomórészt a Duna-kanyar fajai szerepelnek, de Kínából is hozott csigákat. Jelen cikk nem malakológia történeti tárgyú, így a hivatkozott malakológusok többségének munkásságára a felhasznált irodalmak között találhatunk utalást.