Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Héra Zoltán: A Somogy Megyei Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének gyarapodása I. 79 - Enrichment of the malacological (Mollusca) collection in Somogy County Museum I.

80 NATURA SOMOGYIENSIS ömlesztve (3. fotó). Az egykor nyilván gondozott anyagot vastagon lepte a por, számos gyűjteményi címke szétmállott, vagy rágásnyomok tették olvashatatlanná (4. fotó), ami azt bizonyítja, hogy a dobozokat huzamosabb ideig nyitva tárolták. A zárt fadobozok ugyan megóvták a portól tartalmukat, de a festett vattával bélelt skatulyák minden szellőztetés dacára dohos szagot árasztottak. A gyógyszeres fiolákba egyes héjak mozdíthatatlanul beleragadtak. A példányok azonosítására szolgáló feliratok a héjak alatt, a doboz alatt, a doboz aljára vagy fedelére írva, a héj vagy a fiola belsejében voltak elhelyezve. Számos esetben a fiolákban a cédula állításával ellentétben több morfológiailag erősen eltérő faj egyedei voltak, és annak a lehetőségét is kizárhatjuk, hogy az egyik egyed a másik héj kanyarulataiból gurult volna elő. Inkább azt sugallta a tény, hogy nem szakavatott személyek valamely időszakban felnyitották a fiolákat, talán összehasonlító példányok, vagy kisebb kollekció összeállítása céljából. Megállapítható, hogy az időben távolabbi gyűjtések dokumentálása, a példányok biztonságos elhelyezése szakszerűbb volt, mint a napjainkhoz közelebb eső gyűjtéseké, a korabeli malakológusok által gondozott anyagok egységesebb megjelenésűek. A gyűjtemény feldolgozása során az alábbi célkitűzéseket követtem: - A teljes bizonyossággal összetartozó cédulák és példányok társítása. - A gyűjtemény eredeti szerkezetének rekonstruálása - A kollekció malakológia-történeti, faunisztikai, állatföldrajzi kutatásokra alkalmassá tétele. Ennek érdekében valamennyi doboz sorszámot kapott, majd valamennyi tétel szárazon portalanítva lett, üvegfiolába és/vagy önzáró fóliatasakba került, regisztrációs számot kapott. A cédulák még felismerhető adatait és a regisztrációs számokat számítógépbe vittem és (a régi cédulák megtartása) mellett minden tételhez új cédulát nyomtattam. Az a feltételezés, hogy a tárolásra használt papírdobozokon belül, vagy legalább egyes dobozok között valamilyen logikai kapcsolat van, hamar megdőlt. A rendszertani összehasonlító példányokat tartalmazó dobozok kivételével az összes többi papírdoboz véletlenszerűen tartalmazott hazai és külhoni, recens és fosszilis, határozott vagy azonosítatlan, mások gyűjteményéből vagy saját gyűjtésből származó héjakat. így mivel a regisztrációs szám semmi információt nem hordoz, a feldolgozás után ezeket a segédcédulákat eltávolítottam és a faj listákon sem közlöm. Egyes esetekben a dobozon belül elszabadult példányt teljes bizonyossággal vissza lehetett sorolni a társai vagy a cédulája mellé. Minden olyan esetben, amikor ugyanazon fajból ugyanazon doboz több tételt is tartalmaz, máris lehetetlen a helyrerakás. Mintegy 100 olyan cédula van, amelyhez nem rendelhető hozzá teljes bizonyossággal egyetlen elkallódott példány sem. Az is feltételezhető, hogy egyes, a cédulák szerint egykor létező példányok valamely előző birtokosnál maradhattak. Nem vállalkoztam a fajok határozásának teljes körű revíziójára, a határozatlan fajok azonosítására. Úgy vélem, hogy ezek a teendők csak egy következő fázisban valósíthatók meg, miután világossá vált az anyag strukturálódása és a szakemberek célzott vizsgálatai lehetségessé válnak. A gyűjtemény szerkezete A mintegy 2600 tételből és 18000 példányból álló kollekció döntő többségében csigaházakat tartalmaz, feltűnően alacsony a kagylók részaránya. Ugyanakkor a képet színesíti, hogy szivacsok, tüskésbőrűek (főként fosszilis formában) is jelen vannak a gyűjte-