Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region

PINKE GY. & PÁL Я.: SOMOGY SZÁNTÓFÖLDI GYOMVEGETÁCIÓJA 73 Egész Somogyban az intenzív, nagytáblás mezőgazdasági növénytermesztés a mérvadó, s bár a kisparcellákon olykor tradicionális gyomirtási eljárásokkal (pl. ekekapázás 10. ábra) is találkozhatunk, ezek jó hatásfokuk végett, nem eredményezik a fajokban gazdag gyomtársulások kialakulását. Viszont a Dunántúl más tájaihoz képest, Somogyban - a szélsőséges abiotikus faktoroknak köszönhetően - a nagyüzemi méretű szántókon nagyobb az esélye a fajokban gazdag gyom vegetáció kifejlődésének. Míg NyugatMagyarország más részein a botanikailag legértékesebb szegetáliák léte elsősorban annak függvénye, hogy egyes kisparcellákon nem használnak herbicideket, addig a BelsőSomogyban ez a jelenség nagyobbrészt a már említett abiotikus környezeti tényezőknek köszönhető. Különösen savanyú homoktalajokon - az amúgy intenzíven kezelt nagyparcellákon - első éves parlagokon, vagy belvizek esetén a gyom vegetáció szépen ki tud fejlődni. A Külső-Somogy bázikus domboldalain pedig a tarlóvirágos szántók helyenként még nagyüzemi méretű táblákon is fellelhetők. Jóllehet általánosságban elmondható, hogy a térség gyomflórája elszegényedett, és a fajokban gazdag termőterületek megtalálása azért itt is hosszadalmas terepbejárásokat igényel. Előfordult, hogy egész napos keresésünk ellenére csak egy-két cönológiai felvételt sikerült készítenünk. A vizsgált területen a legtöbb társulásban élnek veszélyeztetett gyomnövények, de mint az agroökoszisztémák alapvető része, az összes vegetációtípus fennmaradása kívánatos (PINKE és PÁL 2005). Mindazonáltal botanikai és természetvédelmi szempontból a következő társulások érdemelnek kiemelést: a Belső-Somogyban a Spergulo arvensisAnthemidetum ruthenicae, míg a Külső-Somogyban a Stachyo annuae-Setarietum pumilae. Az előző az atlanti-mediterrán társulásalkotó karakterfajok révén, melyek ilyen arányú részesedésére a hazai gyomvegetációban csak itt találunk példát. Az utóbbi társulás a korai tarlóhántások következtében országszerte visszaszorulóban van, a Külső-Somogyban viszont még nagyüzemi körülmények között is kifejlődik, és nagyon szép állományokat alkot. Ehhez a 2005-ös év csapadékban gazdag nyárutója is hozzájárult. Talán érdemes lenne ezeken a termőhelyeken a tarlóhántásokat november hónapra halasztani, valamint méhészek bevonásával a tarlóméz termelését újra fellendítetni. Köszönetnyilvánítás Készült az OTKA F038119 sz. pályázat támogatásával. Irodalom BORHIDI A. 1958: A Belső-Somogy növényfoldrajzi tagolódása és homokpusztai vegetációja. - A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csopoportjának Közleményei 1: 343-378. BORHIDI A. 2003: Magyarország növénytársulásai. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1-610. BOROS Á. 1924: A drávabalparti síkság flórájának alapvonásai, különös tekintettel a lápokra. Magyar láptanulmányok II. - Magyar Botanikai Lapok 23, 1-56. BOROS Á. 1936: Adatok Somogy vármegye flórájának ismeretéhez. - Vasi Szemle 3 (1-2): 79-85. CSIKY J., KIRÁLY G., OLÁH E., PFEIFFER N., VIRÓK V. (2004): Panicum dichotomiflorum Michaux., a new element in the Hungarian flora. - Acta Botanica Hungarica 46(1-2): 137-141. DANCZA I. - PATHY Z. - DOMAC С 2004: Cyperus esculentus (yellow nutsedge) - a new weed in Hungary. Zeitschrift Pflanzenkrankheiten Pflanzenschutz, Sonderh. 19: 223-229. DiERSCHKE, H. 1994: Pflanzensoziologie: Grundlagen und Methoden. - Ulmer, Stuttgart. 1-683. HORVÁT A. 1943: Külső-Somogy és környékének növényzete. - A Magyar Növénytani Társaság Kiadása, Budapest, 1-70.