Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Lanszki József: A kuvik (Athene noctua) táplálék-összetétele egy Somogy megyei külvárosi élőhelyen - Seasonal diet composition of little owl (Athene noctua) in a suburban habitat, Somogy county

320 NATURA SOMOGYIENSIS lyek között különösen a futóbogarak szerepeltek nagy fajgazdagsággal (2. táblázat). A bogarak fogyasztásának aránya legkisebb télen volt (23,9%), majd fokozatosan nőtt nyárig (39,5%»), ezután újra csökkent. A cserebogarak rajzása idején fogyasztásuk jelentősen megemelkedett. A táplálékként felvett bogár taxonok száma összesen 16 volt. A bogarakon kívül számos egyéb gerinctelent (10 taxon) is zsákmányolt a kuvik. Ezek között darazsak, bőrszárnyúak, tücsökfélék, ikerszelvényesek, százlábúak, csigák és gyűrűsférgek szerepeltek (3. táblázat). Arányuk évszakonként 20.2% és 27.9% között ingadozott. A növényi táplálék alapvetően pázsitfűfélékből állt, de magvak is előfordultak benne (3. táblázat). A növények évszakonkénti átlagos fogyasztási aránya 14,1 és 19,4% között alakult. A kuvik köpetekben az alábbi szervetlen anyagok fordultak elő: műanyag zsinór és apró kavics minden évszakban, tégla darabka nyár kivételével minden évszakban, üveggyapot télen és ősszel, és ragasztó nyáron. A vizsgálat időszakában (2. ábra) nem volt szignifikáns évszakok közötti különbség egyik táplálék taxon fogyasztási aránya esetén sem. Az évek között azonban előfordultak eltérések. A kuvik 2000-ben szignifikánsan több kisemlőst (P<0,05) és kevesebb gerinctelent (P<0,05) zsákmányolt, mint 1996 és 1998 között. Nem volt szoros összefüggés a fő táplálék taxonok fogyasztási aránya és az évszakos átlaghőmérséklet között (gerincesek: r

P = 0,303, P = 0,182, gerinctelenek: r

P = 0,297, P = 0,191 és növények: r

P = 0,158, P = 0,493), valamint a fő táplálék taxonok és az évszakos csapadékösszeg között sem (gerincesek: r

P = 0,235, P = 0,304, gerinctelenek: r

P = 0,178, P = 0,440 és növények: r

P = 0,231, P = 0,314). Megvitatás A kuvik több éves somogyi táplálék analízise alapján megállapítható, hogy a kisemlősök az itt élő kuvik számára másodlagos táplálékot jelentenek. Arányuk csak télen magas (a gerinctelen forrásokban szegényebb időszakban) és fogyasztásuk fokozatosan csökken őszig. A rágcsálók természetes népesség-dinamikája (HORVÁTH 1998, HORVÁTH és PINTÉR 2000) a kuvik kisemlős fogyasztásával éppen ellentétes irányú. Ez arra utal, hogy a kuvik a kisemlősökkel szemben, inkább a gerincteleneket részesíti előnyben (ezek népesség növekedését követi fogyasztásuk). A jelen tanulmányban szereplő kuvik kisemlős táplálékát MARIÁN és SCHMIDT (1967), valamint GRESCHIK (1911) vizsgálataihoz hasonlóan, zömmel pocokfélék és egérfélék alkották. Leggyakoribb táplálék faj a nyílt területeken élő mezei pocok volt. A kuvik téli predációja a mezei pocokra mezőgazdasági szempontból érdekes. Ezzel ugyanis az áttelelő és a következő tavasszal szaporodásra kész állományt gyéríti, mellyel a rágcsáló népességének felfutását mérsékli, vagy késlelteti. Ez, a kuvik fajmegőrzése szempontjából jelentős szempont lehet. Az egyéb fajok, pl. a védett csalitjáró pocok, pelefélék kimutatása kuvik köpetből faunisztikai szempontból érdekes (CSORBA és PECSENYE 1997). Azonban a kuvik, a gyöngybagolyhoz hasonló kisemlős faunisztikai vizsgálatra (SCHMIDT 1967, HORVÁTH 1998, PURGER 1998, HORVÁTH 1999, LANSZKI és PURGER 2001), vagy indirekt monitorozásra (CSORBA és PECSENYE 1997, HORVÁTH 1999) kevésbé alkalmas faj, emlős tápláléka nem kifejezetten változatos. A kuvik táplálékában más vizsgálatokhoz (pl. UTTENDÖRFER 1939, LIBOIS 1977) hasonlóan nagyobb zsákmányállatok maradványai (házimacska, mezei nyúl, menyétféle) ritkán fordultak elő. Ezek valószínűleg elhullott állatokból származhattak, bár fiatal egyedek predációja sem zárható ki (MARIÁN és SCHMIDT 1967). Más magyarországi vizsgálatokkal ellentétben (MARIÁN és SCHMIDT 1967), - feltehetően az élőhelybeli eltérés miatt - a jelen vizsgálati anyagban az emberi településekhez