Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Dénes Andrea - Ortmanné Ajkai Adrienn: A Dráva baranyai holtágai 2. Vegetáció-térképek - Oxbow lakes of river Drava in Baranya county (South Hungary) 2. Vegetation maps

30 NATURA SOMOGYIENSIS tott talaja, konkurens, inváziós aljnövényzete miatt, mégis a holtágakban vagy közelükben maradtak fenn elsősorban. Kifejezetten ilyen faj a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a nem védett, de a fűzligetekből szinte eltűnt Caltha palustris, Equisetum palustre, valamint az alföldön igen ritka Equisetum telmateia. A védett Equisetum hyemale gyakori, néhol tömeges faj. A korábban gyógynövényként, gyűjtött védett kálmos (Acorus calamus) két holtágban önálló társulást alkot, és két fűzliget aljnövényzetének is tagja. (A védett és ritka fajok előfordulásáról bővebben: ORTMANN-NÉ AJKA & DÉNES 1997, DÉNES et al. 1998, DÉNES & ORTMANN-NÉ AJKAI 1999) A holtágak nem védett értékeinek kell tekinteni a szegélyükben megkímélt, az egész Dráva-síkon évről-évre fogyatkozó öreg hagyásfákat. Ezek az ártéri erdők fafajai: Ulmus laevis, Populus nigra, P alba, Quercus robur, és a leggyakrabban öreg Salix alba példányok. A holtágak komplex állapotértékelése - DÉVAI et al. által (2001) kidolgozott szempontrendszer szerint, 33 szempont alapján elvégezve (ORTMANN-NÉ AJKAI et al. 2002) - igazolja a legtöbb holtág természeti értékességét. Többségük II. osztályú, értékes minősítést kapott.(Mrtvica, Vájás-tó, Zalátai Ó-Dráva, Piskói tó, Hótedra). I. osztályú, rendkívül értékes minősítést azért nem kaphattak e holtágak, mert szinte mindegyiknél hiányzik a természetes növényzetű védőzóna. Valamint szinte mindegyik holtág (kivéve a Feketetó) horgásztó annak minden terhelő hatásával. A legértékesebbek: Mrtvica, Vájás-tó, Zalátai Ó-Dráva, Fekete-tó és a különleges, oligotróf vízminőségű (MAJER et al. 1998), ingóláppal is rendelkező Hótedra. Kiemelt természeti értékeik (lápi társulások, ingóláp, számos védett faj) és többszöri védetté nyilvánítási javaslat ellenére sem csatolták egyiket sem a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz (kivéve Vájás-tó mely DDNP megalakulása óta védett). Mára mindegyik Natura 2000-res védettséget kapott, ám ez a védettség nem sokban befolyásolja a használatot. A természetvédelem szinte semmilyen befolyással nem rendelkezik e területek kezelése, használati módja felett. Emiatt igen kétséges a haltelepítések, kotrások, stégépítések ellenőrzése, a vízminőség megtartása. Az egyes holtágak növényzetének jellemzése: Mrtvica (Felsőszentmárton): Északi partján rendszeres kaszálások és növényzet eltávolítás miatt csak hínárnövényzet él, az viszont igen gazdag és szép. Fő alkotója a tündérfátyol (Nymphoides peltatata). A hínárnövényzet további fontos alkotói: Lemna minor, Spirodela polyrhiza, Hydrocharis morsus-ranae, Riccia fluitans, Ricciocarpus natans, Utricularia vulgaris, Ceratophyllum demersum, Nuphar lutea, Nymphaea alba és irodalmi adatok szerint súlyom (Trapa natans) is előfordul a holtágban. A holtág közepén, egy korábbi kotrás során felhalmozott, fűzbokrokkal benőtt iszapsáv található. Ez az iszapsáv jelentős mértékben hozzájárult a déli part társulásainak kialakulásához. Az iszapsáv a holtág nagy részében megakadályozza a víz mozgását, ezért ott lápi tárulások, ill. lápi jellegeket mutató nádas kialakulása vált lehetővé. A déli part vegetációja: nádasok (Phragmitetum communis thelypteridetosum palustris, P. communis caricetosum ripariae, Typhetum latifoliae, Glycerietum maximae); fűzláp {Calamagrostio-Salicetum cinereae), valamint a kálmos (Acoretum calami) társulása. A holtág nyugati végében található az egész Dráva-sík egyik legszebb természetes fűzligete (Leucojo-Salicetum albae), melynek aljnövényzete is igen szép, nem gyomos. A holtág vegetációtérképe a 2. ábrán látható.