Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Dénes Andrea - Ortmanné Ajkai Adrienn: A Dráva baranyai holtágai 2. Vegetáció-térképek - Oxbow lakes of river Drava in Baranya county (South Hungary) 2. Vegetation maps

Natura Somogyiensis 9 27-38 Kaposvár, 2006 A Dráva baranyai holtágai 2. Vegetáció-térképek !

DÉNES ANDREA & 2

ORTMANN-NÉ AJKAI ADRIENNE !

Janus Pannonius Museum, Natural History Department, H-7601 Pécs P.O.Box 158., Hungary e-mail: denes.andrea@jpm.hu 2 H-7635 Pécs, Báránytető 2., Hungary, e-mail: aadrienne@dravanet.hu DÉNES, A. & ORTMANNÉ AJKAI, A.: Oxbow lakes of river Dráva in Baranya county (South Hungary) 2. Vegetation maps. Abstract: Authors have been studying oxbow lakes since 1996, and has published more papers on their plant species and communities, successional and historical aspects, nature conservational values and problems. This paper gives a short review of previous works and presents vegetation maps of 8 of biggest oxbow lakes together with general and botanical description. Keywords: vegetation mapping, aerial photographs, plant communities, protected plants, botanical values, nature conservation. Bevezetés A baranyai Dráva-sík legjellegzetesebb táji elemei a holtágak, melyek az egykori Dráva menti "vadvízország" élővilágának utolsó őrzői. Koruktól függően különböző szukcessziós stádiumokat képviselnek. A nagy nyíltvizű holtágaktól kezdve, a már teljesen feltöltődött, láp- vagy ligeterdővel borított holtágakig minden előfordul a területen. A legfiatalabb, nagy nyíltvizű holtmedrek a Dráva szabályozása során, a nagy kanyarulatok levágásával mesterségesen keletkeztek. A dolgozatban 8, nagy, nyíltvizes holtág növényzetét mutatjuk be rövid szöveges jellemzéssel, valamint vegetáció-térképekkel. A Dráva-síki holtágak kutatását 1996-ban kezdtük meg. Korábbi - jelen dolgozathoz szervesen kapcsolódó - A Dráva baranyai holtágai. Általános és botanikai jellemzés, természetvédelmi kérdések с munkánkban (Dénes & ORTMANN-NÉ AJKAI 1999) már 21 településhez tartozó, 46 holtág általános és botanikai jellemzését adtuk közre, tárgyaltuk természetvédelmi kérdéseiket. Részletesen taglaltuk a holtágak korábbi botanikai kutatását is, hiszen a táj első kutatója Kitaibel Pál óta számos botanikus /SIMONKAI (1876) BOROS (1925), KLUJBER et al. (1963) VÖRÖSS (1964, 1965) KOVÁCS & KÁRPÁTI (1973, 1974) HORVÁT & SZABÓ (1986) (BORHIDI et al. 1994; ORTMANN-NÉ AJKAI & DÉNES 1997, DÉNES et al. 1998/ tanulmányozta ezeket a folyton változó, átalakuló élőhelyeket. A Dráva szabályozására - a nagy kanyarulatok levágására, a partvédő művek kiépítésére - a 19. század első évtizedeiben került sor. Ekkor válnak holt medrekké a dolgozatban bemutatott holtágak is. A Drávához közeliek esetében a holtágat még a Dráva védtöltése - bár zsilipeken keresztül - is kettévágja, egyes holtágak a Dráva-sík felöl, kisebb vízfolyásokon, csatornákon kapnak valamilyen vízutánpótlást. A holtmedrek kiala-