Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Nagy Barna: A Mecsek Orthoptera faunájának jellegzetes vonásai - Characteristic features of the Orthoptera fauna of the Mecsek Mountain (S Hungary)

NAGY В. A MECSEK ORTHOPTERA FAUNÁJÁNAK JELLEGZETES VONÁSAI 163 (5. táblázat). Ezzel magyarázható, hogy a Mecsekben nyáron/ősszel gyűjtő szakemberek (GÜNTHER & ZEUNER 1930; RÁcz & VARGA 1985) jegyzékében a fenológiailag korai Isophya és Poecilimon fajok nem szerepelnek. A hazai sáska és szöcskefajok túlnyomó többsége tojás alakban telel a talajban. Az imágó alakban telelő néhány faj közül kitűnik a Magyarországon csak a Mecsekben és a Villányi-hegységből ismert Déli áttelelősáska (Aiolopus strepens), amelyet első ízben 1957. szeptember közepén, a Misina és Tubes karsztbokorerdő napos tisztásain fedeztünk fel (NAGY 1958). A tücskökre (Grylloidea) vonatkozó fenológiai adatok - az e csoportban kapott kevés adat miatt - a 4. táblázatban nem szerepelnek. Egyébként a tojásban telelő Oecanthus pellucens-tő\ eltekintve imágó vagy/és lárva-alakban telelnek. Megvitatás, Konklúziók Kutatottság A táblázatokból (1., 3.) is kitűnik, hogy a Mecsek déli fele sokkal intenzívebben kutatott orthopterológiai szempontból, mint az északi. Nagyon valószínű, hogy a mintavételezés kiterjesztése a Mecsek északi területeire - növelheti az eddig megismert fajgazdagságot, hiszen több, másutt közönséges faj hiányzik a mecseki listából (3. táblázat), de a további gyűjtés értékes lenne annak a megítélésére is, hogy a szubmediterrán hatás és egyáltalán a déli Mecsek faj-gazdagsága meddig terjed a hegység/dombság északi felében, sőt még tovább - az e szempontból jórészt ismeretlen - Tolnai-dombvidék felé. Egy balkáni/szubmediterrán elem (Odontopodisma decipiens) Szekszárd - Simontornyáig való "előrenyomulásáról" fentebb már említést tettünk. A Mecseket övező kis-tájak (Baranyai-hegyhát, Geresdi-dombság, Mecsek-alja, stb.) orthopterológiailag ugyancsak feltáratlanok. Feltűnő a tücsök-fajok kis száma is, amihez az e csoport gyűjtésére kevésbé alkalmas fűhálózás adhat magyarázatot. A Melanogryllus desertus is talaj csapdázással volt kimutatható. A gyűjtési intenzitással és ennek a fauna-ismeret gyarapodásával való összefüggésére szolgál adatokkal a 6. táblázat. Állatföldrajzi jellemzés Az eddigi vizsgálatok - korábbi szerzők adataival együtt - 63 Orthoptera-faj előfordulását igazolták a Mecsek-hegységből és közvetlen peremvidékéről, amely a hazai fauna 51,6%-át jelenti. Ezen adatok faj-számra nézve ugyan nem nagyon különböznek az északról szomszédos és a Balatonig terjedő somogyi dombvidék (=Somogyicum, Horvát 1972) Orthoptera faunájától (NAGY et al. 2003), azonban a jelentős állatföldrajzi különbség már a "védett" fajok száma alapján is lemérhető. A somogyi 3 védett fajjal szemben a Mecsek területén 10 védett fajról tudunk (3. táblázat), ebből kettő (Poecilimon fussii, Acrida ungaricä) Somoggyal közös. A védett fajokon kívül figyelemre méltó még 9, állatföldrajzilag értékesebb faj is (Phaneroptera nana, Leptophyes boscii, Ruspolia nitidula, Pachytrachis gracilis, Pterolepis germanica, Odontopodisma decipiens, O. schmidtü, Pezotettix giornae, Acrotylus insubricus), amelyek a Kárpát-medencében érik el areájuk északi, észak-nyugati határát és így Orthoptera faunánk meghatározó, jellegzetes elemeinek tekinthetők. A jellegzetes és egyben védett fajok közül kiemelkedik az Aiolopus strepens sáska, amelyet Magyarországról korábban nem ismertünk és csak a Villányi-hegységből, vala-