Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Nagy Barna: A Mecsek Orthoptera faunájának jellegzetes vonásai - Characteristic features of the Orthoptera fauna of the Mecsek Mountain (S Hungary)

NAGY В. A MECSEK ORTHOPTERA FAUNÁJÁNAK JELLEGZETES VONÁSAI 161 Mivel a Mecsek legmagasabb részei (Zengő, Tubes) is alig haladják meg a 600 m-es tengerszint feletti magasságot, a hazai hegyvidékre jellemzőbb fajokat, mint pl. Tettigonia cantons (Füssli, 1775), Arcyptera fusca (Pallas, 1773), Psophus stridulus (Linnaeus, 1758) - nem is találhattunk. A fajok Mecseken belőli eltérjedtségi, előfordulási gyakorisági viszonyaira a frekvencia %-ok adnak felvilágosítást (3. táblázat), amelyek megmutatják, hogy egy-egy kis-tájból származó mintavételek hány százalékában fordult elő a kérdéses faj. A középső Mecsekből származó nagyobb számú - éppen ezért biztosabban értékelhető - minta alapján megállapítható, hogy 16 olyan (8 szöcske, 8 sáska) faj van, amelyek a minták 2/3-ában jelen voltak. Ez a 16 faj alkotta/alkotja az Orthoptera-együttesek törzsét, míg a többi 67%-ot kitevő - 32 faj csak a minták 1/3-ából volt kimutatható. Ezen szórványosan, esetlegesen előforduló fajok között találhatók viszont az "értékesebb" taxonok (mediterrán, balkáni és védett fajok) többsége. Fajgazdagság, zoogeográfiai jellegzetességek A Mecsek közepesnek mondható Orthoptera faj-állománya (63) a jelentős erdősültségre, illetve a nyíltabb növényzetű habitatok korlátozott területi kiterjedésére vezethető vissza. Ennek megfelelően az egyenesszárnyú rovarok számára leglényegesebb habitatokat a karsztbokor erdők kisebb-nagyobb tisztásai jelentik, ahol a xerotherm csoport mellett, a félárnyékot elviselő/kedvelő fajok is szerephez jutnak. Részben ennek köszönhető a Mecsek területén az Isophya szöcske-fajok - fentebb is említett - viszonylagos gazdagsága (VADKERTI et al.2003). Jobbára mecseki jellegzetességként említhető az öt túlnynyomóan ragadozó - nagy termetű Pholidopterini taxon {Pholidoptera aptera, Ph. fallax, Ph. griseoaptera, Pachytrachis gracilis, Pterolepis germanica) gyakori és közös előfordulása. Ugyancsak különleges hazai, szubmediterrán jelenségként értékelhetjük a két nagyobb termetű, imágóként áttelelő sáskafajunk (Aiolopus strepens, Acrotylus insubricus) közös előfordulását (a Jakab-hegyen), amely - a Mecseken kívül - Magyarországon csupán a Villányi-hegységben ismétlődik meg. Az A. strepens - Magyarországon állatföldrajzi unikalitásként - csak a Mecsekben és a Villányi-hegységben fordul elő. Az A. insubricus mecseki jelenléte kétszeresen is figyelemre méltó: egyrészt, mint homok-vidékeinken általánosan elterjedt faj, őskőzetú talajon csak a Jakab-hegyen fordul elő; másrészt hazai hegyvidéki habitatokban csak elvétve fordul elő, de ott is csak dolomit/mészkő alapú talajon (pl. a budapesti Sas-hegyen, a pilivörösvári Zajnát-hegyen). További faunisztikai különlegesség a gyakorlatilag szárnyatlan két Gdontopodisma faj (O. decipiens, O. schmidtii) mecseki, bár különböző habitatokban való előfordulása, amire a Mecseken kívül eddig csak a Duna-Dráva Nemzeti Parkban (Barcsi-borókás körzetében) ismerünk példát. Bár a "védett" fajok kijelölése egyfajta konvención alapszik, ezek számba vétele, tá4. táblázat: Melegkedvelő (mediterrán, pontomediterrán és "balkáni") fajok %-a néhány dunántúli táj Orthoptera faunájában. Table 4: Percen tuai participation of thermophilous Orthoptera species in the different regions of Transdanubia (W Hungary) Tájegység Összes faj szám Mediterrán fajok % Balkáni fajok % Védett fajok % Forrás Bakony 71 18,3 4,2 7,0 Rácz1979 Somogy megye 57 17,5 10,5 5,3 Nagy & Szövényi 2001 Látrányi-puszta 33 27,3 3,0 3,0 Nagy et al. 2003 Mecsek 63 15,9 12,7 15,9 Nagy (ielen cikk) Villányi-hegység 45 17,8 13,3 15,6 Nagy A. & Nagy B. 2000