Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Kinál Ferenc: A Magyarországon kevésbé ismert szmirnai fülbemászó (Dermaptera: Forficula smyrnensis Serville 1839) életmódjáról - On the biology of the Forficula smyrnensis Serville 1839 (Dermaptera), a little-known earwig in Hungary
146 NATURA SOMOGYIENSIS fordulási területek: Dalmácia (IGALO, DORN 1941; HARZ & KALTENBACH 1976), továbbá a Morava völgyéhez közeli Arandjelovac (Szerbia és Montenegró középső részén, BOESEMAN 1954). A Kárpát-medencéből első ízben Dorn (1941) említi. Ő Orsova határában találta 1937ben, nyárfakéreg alatt, azonban - amint erre Dorn is utal cikkében - a Magyar Nemzeti Múzeum akkori gyűjteményében már voltak korábban is a Kárpát-medencéből gyűjtött - nyilvánvalóan publikálatlan - példányok, így: Kutina helységből (mai Horvátország), valamint Mehádiából (Pável gyűjtése), azonban ezeket az adatokat a Fauna Regni Hungáriáé (PUNGUR 1899/1918) nem említi.)* Feltehető, hogy STEINMANN (1983) felsorolásában - pontosabb helynévvel nem említett „Hungary" éppen valamelyik (régebbi?) Kárpát-medencei lelőhelyet lelőhelyét takarja. A „szmirnai bőrszárnyú" magyarországi előfordulását STEINMANN (1974) ugyan lehetségesnek tartja; kárpát-medencei (korábbi) előfordulási adatait - Pungurhoz hasonlóan - ő sem említi. A régi gyűjteményi anyagunk tüzetesebb átvizsgálása során a MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Állattani Osztályának gyűjteményéből is előkerült egy eddig publikálatlan példány (Tihany, Akasztódomb, 1953. VI. 5. - l9, leg. Zsirkó Gizella). Hazai gyűjtött példányaink megtalálásának körülményei A szmirnai fülbemászó imágó példányait a Balaton déli partján, Balatonaliga (földrajzi sz. 46,59 h. 18,10; 120-140 m között tszf.) kertes negyedében, egy használaton kívüli talajon lévő műanyag szemetes edényben találtam 2004 VII. 18-án és VII. 31-én. Az általam gyűjtött példányok ez idő szerint a F. smyrnensis areájának legészakibb részéből kerültek elő. Az edény fedelének felemelésekor a közönséges fülbemászó {Forficula auriculariá) népes társaságában több mint tucatnyi, csaknem kétszer akkora, feltűnő színezetű fülbemászó faj egyedei próbáltak búvóhelyet keresni. Itt sikerült összesen 6 hím és 11 nőstény imágót befogni; lárvákat nem találtam. A szemetes edény használaton kívül volt, tiszta állapotban, oldalán hosszirányú, széles repedéssel, az állatok feltehetőn csak itt juthattak be, mivel a tető jól záródott. A kert nagyobb részét két idős, de bőven termő cseresznyefa árnyékolta. Egyikőjük tövében volt az említett edény, amiben az állatok tanyáztak. A Forficula smyrnensis külső leírása Az imágó feltűnő színezetű; a fej vörösbarna, a csápok 1. és 2. íze, valamint a 3. íz tövi fele narancssárga, a további csáp-ízek barnák (1-2. ábrák). A szemek feketék, az ajakés álkapcsi tapogatók, a lábak, valamint a torszelvények narancssárgák. A fedőszárnyak feketék, l-l vajszínű fehér folttal, ugyanilyen színű a hátulsó szárny kinyúló része, a vékony fekete belső és alsó szegélyét kivéve. (Első ránézésre így a négy folt tűnik szembe. A foltok tulajdonképpen pigment nélküli ovális területek.) A potroh színezete vörösbarna, a fejnél sötétebb színű. A potrohhal azonos színű cercusok hegye a hímek esetében fokozatosan feketébe hajlik. * A magyarországi részletes előfordulási adatokról a Magyar Rovartani Társaság 736. ülésén (2005. II. 18) is beszámoltunk (Sziráki Gy. Szél Gy. & Kinál R: A szmirnai bőrszárnyú Magyarországon.)
