Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

46 NATURA SOMOGYIENSIS 24. ábra: Shargacucullia thapsiphaga (TREITSCHKE, 1826) de diffúz; a nőstény hátulsó szárnya gyakran erősen elsötétülő, szürkés vagy szürkésbarna behintésű. A nem egyik nagytermetű faja, 40-49 mm. A hernyó fehéreszöld, feje is hasonló színezetű, hátán és oldalán elmosódó viaszfehér vonalakkal; a sötét foltmintázat szinte mindig elenyésző, csak ritkán találkozhatunk erős fekete pontozásit példánnyal (24. ábra). Holo-pontomediterrán faj, mely az Ibériai-félszigettől a Kaukázusig és Kelet-Törökországig terjedt el. Keleten szimpatrikusan fordul elő a közel rokon S. anceps STAUDINGER, 1882 fajjal, míg délnyugaton areája a S. reisseri BOURSIN, 1935 fajéval nem átfedő. Jelenleg is vitatott még, vajon három különálló fajról van-e szó, vagy pedig az anceps és a reisseri a thapsiphaga alfaji rangú peremizolátumai. Dél-Európában általában a hegyvidék magasabb régióiban található, rendszerint a szubalpin zóna állata; Közép-Európában a síkvidéki meszes (ritkán savanyú) homokvidékek, valamint a mészkő- és dolomitgyepek jellemző faunaeleme. Magyarországon az Alföld meleg, száraz homokpusztáin, a középhegység és a dombvidék meleg, meszes-dolomitos sztyepplejtőin és sziklagyepjeiben szórványosan találták, mindenütt lokális és kis egyedszámú. Egyetlen nemzedéke június-júliusban repül, a mesterséges fény vonzza; rendszerint csak éjfél után jelenik meg a fényforrások körül. Tápnövényei Verbascum fajok, leginkább a V. phlomoides és a V. thapsus. A fiatal hernyó a virágzatban tartózkodik, a közepes és a kifejlett hernyó szívesebben rejtőzik a szárat körülölelő nagy levelek hónaljában és fonákán, és azokat is fogyasztja. A hernyó viszonylag későn, július-szeptemberben található, rendszerint szórványos és igen magas arányban parazitáit. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Fakó csuklyásbagoly thapsiphaga (TREITSCHKE, 1826) 8 (7) Az elülső szegély az alapszínnél jóval sötétebb; a kör- és vesefolt csak néhány apró pontocskával van kirajzolva vagy teljesen az alapszínbe mosódik. 9 (10) Az elülső szegély világos galambszürke, némi sötétszürke foltozássál; az elülső szárny alapszíne okkerszürke vagy halványsárgás, gyakran erősen tarkázott, mozaikos. A belső szegély sötét sávjában a fekete csík nagyjából a középtér közepéig fut, a tornus teljes egésze sötétebb barna vagy szürkés. Rendszerint kistermetű és keskeny szárnyú faj, de esetenként feltűnően nagy példányai is előfordulnak. 34-44 mm. A hernyó sötétsárga, gyakran zöldes tónusú, a fej mindig sárga. A fekete foltmintázat általában éles és erőteljes, a szel-