Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 187 32. nem: Jodia HÜBNER, 1818 Közepes termetű lepkék. A fej nagy, a szemek eléggé kicsik és gömbölyűek. A nyelv fejlett, az ajaktapogató viszonylag hosszú, a második íz dúsan, rásimulóan szőrözött, a harmadik kissé lefelé hajló, jellegzetes csőrszerű képződményt formál. A homlok sima, nagy, elöreálló szőrpamattal, a hím csápja finoman pillás. A tor széles és erős, a gallér igen nagy, középen kicsúcsosodó bordát képez. A válltakarók kevéssé elkülönülőek, az előtöri pamacs hosszú, magas taréjjá alakult. A potroh erősen lapított, ritkás, hosszú szőrzettel és rásimuló pikkelyekkel fedett, háti pamacsai nincsenek. Az elülső szárny keskeny és nyújtott, csúcsa erősen kihegyesedő, a hátulsó kerekded, külső szegélye kissé lapított. A hímivarszervben az uncus hosszú és keskeny, a tegumen magas, penicularis lebenyei kicsik. A fultura deltoidalakú, a vinculum rövid, de erős. A válva igen hosszú és keskeny, a cucullus kicsi és kihúzott, ventrális oldalán kis, háromszögletű kiszögellés lehet; a corona rövid. A sacculus keskeny, a clavus hiányzik, a harpe igen hosszú és karcsú, erősen hajlott és hegyes. Az aedoeagus hengeres, viszonylag hosszú és egyenes, a carina ventrális oldalán fogazott felszínű nyúlvánnyal. A vesica hosszú és visszacsavarodó, középső szakasza szemcsés felszínű, bazális diverticulumán kisebb tüske, a ductus ejaculatorius tövénél nagyobb cornutus lehet. A nőstény tojócsöve rövid és gyenge, az ostium igen hosszú, lapított és erősen szklerotizált, caudalis végén hosszú oldalsó nyúlványokkal. A ductus bursae rövid és lapított, hasi oldala erősen szklerotizált, szabálytalan alakú lemezzel. A bursa copulatrix hártyás, elliptikus-zsákszerű, szignumok nincsenek. A palearktikus nemet két, vikariáló faj képviseli, a Földközi-tenger medencéjében elterjedt faj Magyarországon is honos. Egyes szerzők - a hím fogókészülék hasonlósága alapján - az Agrochola haematidea DUPONCHEL, 1827 fajt is idesorolják. Ez az álláspont azonban minden valószínűség szerint téves és csupán az ivarszervek fejlődésének konvergens voltáról van szó: a Jodia nem számos további morfológiai karaktere a haematidea-nk\ hiányzik és életciklusuk is igen eltérő. - - Az elülső szárny alapszíne narancssárga, rajzolati elemei halvány barnásszürkék. Az elülső szegély élen feltűnő fehér csíkocskák vannak. A körfolt és a vesefolt vékonyan körülrajzolt, az alapszínnel megegyező kitöltésű. A keresztvonalak halványak, kettősek, a példányok egyrészén (főként a nőstényeken) sötét pontsorral kísértek, az árnyékvonal rajzolati elemek legsötétebbike jellegzetesen hegyesszögben megtörik. A hullámvonal egyetlen vonallal kirajzolt, sötét, de nem erőteljes. A példányok egyrészén a külső keresztvonaltól kezdődően a hosszanti erek sötétebben fedettek. A rojttő sötét, a rojt szürkés árnyalatú narancssárga. A hátulsó szárny fényesfehér, a holdfolt és a keresztvonal halványan narancssárgával kirajzolt. A rojt tiszta fehér. A fonák fehéres, a szegélyterek halványszürkés behintésűek, a holdfolt és a külső keresztvonal árnyéka megfigyelhető (126. ábra). Holomediterrán faj, areája Spanyolországtól és az Atlasz-hegységtől a Közel-Keletig és Irakig tart; észak felé - igen sporadikusan - a Baltikumig és Dél-Svédországig terjed. A szubmediterrán és mediterrán bokorerdők, ritkás, meleg tölgyesek jellemző faja, Közép-Európában mindenütt lokális és alacsony egyedszámban jelentkezik. Hazánkból a középhegység számos pontjáról ismerjük egyedi példányait, nagyobb egyedszámban csak a Budai-hegység, a Vértes és a Gerecse karsztbokorerdeiből, meleg molyhos- és elegyes tölgyeseiből került elő. Egyetlen nemzedéke ősszel, majd áttelelés után tavasszal repül. A Mediterráneumban imágó alakban telel, nálunk az áttelelő stádium fakultatív: kisebb részben imágóként, többségében azonban bábként telel. Egyes példányai szeptember elején már megjelennek, döntően azonban március elejétől május közepéig repül. A lepkék késő szürkületkor kelnek ki a bábból és bokrok alacsony ágain feszülnek ki; mintegy egy-másfél óra múltán már repülnek és kicsorgó fanedveken táplálkoznak. A mesterséges fényen is megjelenik, de a csalétek sokkal erősebben vonzza. Hernyója fakó sárgásszürke, vö-