Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

142 NATURA SOMOGYIENSIS fej és a tor durva szőrzettel fedett, a válltakarók jól elkülönülnek. A potroh rövid, rásimuló pikkelyszőrökkel borított. Az elülső szárny széles és magas háromszögletű, a hátulsó szélesen lekerekített. A hím fogókészülékében az uncus lándzsahegyalakú, a tegumen alacsony és széles, nagy penicularis lebenyekkel. A fultura többé-kevésbé deltoidalakú, a vinculum igen hosszú és erős. A válva keskeny és nyújtott, némiképp S-alakban hajlott. A cucullus rövid és keskeny, párhuzamos szegélyű, sörtézett; a corona gyenge. A costa a cucullus tövénél erős, szklerotizált bordát visel. A sacculus hosszú, a clavus alig elkülönülő sörtés felszín, a harpe gomba formájú, kerekített csúcsi résszel. Az aedoeagus hosszú, egyenes cső, a carina erősen szklerotizált lemezén két kisebb, fogszerű nyúlvánnyal. A vesica hosszú és visszahajló, egy hosszú, tűszerű tüskékből álló tüskemezővel. A nőstény tojócsöve rövid, kúpos, az ostium bursae erős peremű gyűrű. A ductus bursae disztális fele lapos, felgyűrt szegélyű, szemcsésen szklerotizált, a proximális rész hosszú, kitinbordákkal merevített cső. A cervix bursae hosszú és keskeny, töve erősen szklerotizált, a corpus bursae zsákszerű, részben kocsonyás bevonatú; kis, foltszerű szignumokból álló sorokkal. A palearktikus nembe csak néhány, főként Ázsia keleti-délkeleti részén elterjedt fajt sorolnak, többségük taxonómiai besorolása azonban bizonytalan; nem lehetetlen, hogy a nem voltaképpen monotipikus és egy, az erdőssztyepp- és sztyeppzónában szélesen elterjedt fajt tartalmaz, mely Magyarországon is honos. A nemet sokáig az Orthosia rokonsági körhöz tartozónak vélték, azonban sokkal valószínűbb, hogy a Hada-Lasionycta és a Conisania-Sideridis fejlődési ágak közé eső, speciálisan módosult csoportról van szó. A fej és a tor sötét lilásszürke, a gallér csúcsán kettős világos-sötét csíkkal. A potroh világosabb szürke, az oldalsó szőrrojt barnás. Az elülső szárny kissé fémes csillogású lilásszürke vagy kékesszürke, némi melegbarna és fehéres behintéssel. A belső és a külső keresztvonal kettős és kevéssé hullámos, sötétszürke, világos kitöltésű. Az árnyékvonal viszonylag keskeny és éles, barna; a hullámvonal csaknem egyenes, fehér, belülről nagy, feketés nyílfoltok határolják, külső oldalán a szegélytér a rojt tövéig egyszínű melegbarna. A kör-, a vese- és a csapfolt nagy, feltűnő, fekete keretű és sötétbarna-sötétszürke kitöltésű. A belső szegélyen széles világos vaj sárga sáv fut végig, a tőtérben a belső keresztvonalig húzódó fekete csík díszíti. A rojttő néhány fehéres pontocskával képviselt, a rojt nagyjából egyszínű sötétbarna. A hátulsó szárny totere barnával erősen behintett, a holdfolt hosszú és ívelt; a szegélytér széles és némileg sötétebb árnyalatú. A rojt fehéres, belső fele és csúcstere barnával kevert. A fonák fehéres, de barnával igen erősen fedett, a csúcsterek környéke és a szegélyek vörhenyes- vagy lilásbarna pikkelyekkel meghintettek. A holdfoltok jobban, a keresztvonalak kevésbé kivehetőek, a hullámvonal árnyéka is gyakran jól elkülönülő. 30-37 mm. Szibériai faj, a zonális sztyepp és erdőssztyepp nedvesebb, magasabb növényzetű zónájának tipikus faja. Elterjedési területe Közép-Európától Kelet-Mongóliáig húzódik, keleti és nyugati szegélypopulációi önálló földrajzi alfajokat képeznek (ssp. kaszabi KOVÁCS, 1968 és ssp. gozmanyi KOVÁCS, 1968). A meleg, de nem túlságosan száraz biotópokhoz ragaszkodik, egyes élőhelyein gyakori is lehet. Két nemzedéke tavasz végén és a nyár második felében repül. Típuslelőhely: Oroszország, az Ural déli lába (Kazany környéke). [cavernosa (E

VERSMANN, 1842)] Alfaja A faj nyugati alfaját sötétebb kékesszürke alapszíne, a kevésbé kiterjedt fekete mintázat és a hátulsó szárny sötétebb tónusa különbözteti meg a nominotipikus populációktól (90. ábra); az eredetileg önálló fajként leírt taxon nem mutat konstans eltéréseket a párzószervek felépítésében. Ismert elterjedési területe a Kárpát-medence nyugati szegélyétől (Bécsi-medence, Nyugat-Szlo-