Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)
RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 353 ros ékfoltokkal. Az oldalvonal a légnyílások közé mélyen lefut, a légnyílások alatti sáv sötét, kissé vörhenyes, a légnyílások fekete keretűek. Apróbb növényeken polifág, Észak-Amerikában a S. clandestina egyike az ismert mezőgazdasági kártevőknek; Európában sokkal ritkább, sokkalta inkább faunisztikai ritkaság, semmint kártevő. (= germanica SPULER, 1908; clandestina auct, nec HARRIS; itelmena BRYK, 1941, fehrenbachi BOURSIN, 1963). Típuslelőhely: Svédország, Jemtland. -Északi házibagoly [suecica AURIVILLIUS, 1890] 19. nem: Opigena BOISDUVAL, 1840 Közepes termetű, erőteljes testfelépítésű lepkék. A fej széles, a homlok sima, az ajaktapogató felgörbülő, a második és harmadik íz pamacsa előreálló. A hím csápja pillás, a nőstényé fonalas. A gallér és a válltakarók jellegzetes világos-sötét mintázatúak, a középtortól élesen elkülönülnek. A lábszárak tövisesek, a potroh lapított, sima, rövid szőrzetű, a háti pamacsok kicsik. Az elülső szárny nyújtott és keskeny, a szegélyek csaknem párhuzamosak, a hátulsó szárny széles, lekerekített. A hímivarszervben a válva keskeny, csúcsi harmadában a ventrális lemez csonkolt; az apex hegyes, a corona hiányzik. A harpe hosszú és karcsú, kardszerű. Az aedoeagus rövis és vastag, a vesica visszahajló, egy kisebb fogacskákból álló mezőt és egy széles bázisú, kúpos cornutust visel. A nőstény tojócsöve viszonylag nyújtott, az ostium nagy, szögletes és erősen szklerotizált. A ductus bursae szemcsézett, vékony cső, a bursa copulatrix kétlebenyű, hártyás: a cervix bursae nagy, tojásdad, a corpus bursae eléggé hosszú, zsákszerű. A holarktikus nembe csak négy faj tartozik, az O. accipiter SCHAUS, 1893, észak-amerikai faj. A korábban ebbe a nembe sorolt albifurca ERSHOV, 1873 fajt az utóbbi időben a Prognorisma LAFONTAINE, 1998 génuszba helyezték át. A nem fajai xerotherm élőhelyekhez - hegyi sztyeppék és félsivatagok, sziklagyepek, karsztbokorerdők szegélyei, fény érek, stb. - kötődnek, az erősebben erdősült helyeken csak ritkán találhatóak. A lepkék kiváló repülők, a mesterséges fény vonzza őket, de gyakorta rejtőznek el a fénykörön túl vagy félárnyékos helyekre. Noha aktívan táplálkoznak, a csalétek iránt közömbösek. Egygenerációs fajok, nyári diapauzával, az aestiválás után a lepkék nagy távolságokra is elkóborolnak. Hernyóként telelnek, apró növényeken polifágok. 253. ábra: Opigenapolygona ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775)