Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

242 NATURA SOMOGYIENSIS 170. ábra: Rileyana fovea (TREITSCHKE, 1825) Az ajaktapogató egyenes, elöreálló. A hím csápja finoman pillás, a nőstényé fonalas. A fejszőrzet és a gallér alsó harmada a torszőrzetnél világosabb árnyalatú, sötétbarna. Az elő- és utótori pamacs felmeredő. Az előlső szárny alapszíne melegfényű sötétbarna, a csapfolt széles alapú, hosszú, sötét kitöltésű. A kör- és a vesefolt körvonala szimpla, a körfolt az alapszínnel megegyező, a vesefolt nagyobbik hányada fehéres (ritkábban sárgás) kitöltésű. A keresztvonalak kettősek, eléggé elmosódottak, világos kitöltésűek; a belső hullámos, a külső ívelt, fogazott. A hullámvonal világosbarna, vékony, kevéssé feltűnő; a külső keresztvonal és a hullámvonal belső szegélyhez közeli része sárgás behintésű. A nyílfoltok elmosódóak. A rojttő világos, a rojt vörhenyes fényű barna. A hátulsó szárny barnásszürke, a hím hanghólyagja áttetsző. A rojttő világos, a rojt vörösesszürke. A fonák vöröses árnyalatú barnásszürke, a vesefolt és a külső keresztvonal árnyéka megfigyelhető (170. ábra). Pontomediterrán faj, Dél-Tiroltól a Krímig és Közép-Anatóliáig terjed, északi areahatára a Kárpát-medencében (Szlovákia) van. Mindenütt a szubmediterrán és mediterrán molyhostölgyesek és karsztbokorerdők jellemző állata, a Balkánon viszonylag szélesebben elterjedt és nem ritka, másutt kifejezetten lokálisan fordul csak elő. Magyarországon a dombvidék és a középhegység meleg déli lejtőin kialakult bokorerdők karakterisztikus faja, erősen lokális, ám egyes élőhelyein egyes években nem ritka. Jellemző tulajdonsága, hogy egészen korán, gyakran még szürkület előtt kezd repülni ("foveas idő") és kicsorgó fanedveket keres, ilyenkor a csalétek erősen vonzza. Fényen csak ritkán észlelték, mindig igen későn, az éjszaka második felében és hajnalbanjelentkezik a mesterséges fényforrások körül. Egyetlen nemzedéke ősszel (szeptember közepétől november elejéig) repül. Hernyója sárgásbarna, vékony fehéres hátvonala a szívalakú hátfoltokat két részre osztja. Minden szelvény kétoldalán egy-egy előrefelé lejtő világos csík található. A tizenegyedik szelvényen egy tompa végű púp látható. A légzőnyílások barna keretűek; hasa szürkés- vagy vörösessárga. Feje sárgásbarna, sötéttel szegélyezett. A hernyó nyugalmi testtartásajellegzetes, fejét magasra emeli, lábait magától távolra tartva egyenesen kinyújtja. Tápnövényei Quercus fajok. Levelek közé szőtt erős szövedékben bábozódik. Peteként telel. Típuslelőhely: Magyarország, Budapest ("Ofen"). -Hólyagosszárnyú bagoly (Zörgőbagoly, Zörgőlepke) fovea (TREITSCHKE, 1825)