Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

22 NATURA SOMOGYIENSIS közép, továbbá a tor- és potrohpamacsok barnásfeketék; a potroh szürke. Az elülső szárny alapszíne világos kékes fényű szürke, az elülső szegélyen barnásvörös, a belső szegélyen sötétbarna behintéssel. A kör- és a vesefolt halvány, vékony szaggatott vonallal körülrajzolt, sokszor az elülső szegély színezetével azonos kitöltésű. A belső szögletben a szögletfolt erőteljes, több vonalkára bontott. A rojt szürke, belső harmadán kivilágosodó. A hátulsó szárny fehéresszürke, a szegélytérben és az ereken erős sötétebb szürke behintéssel; a rojt fehéresszürke. A fonák barnásfehér, igen erőteljes szürke behintéssel (2. ábra). 2. ábra: Cucullia asteris ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) A Palearktikum nyugati és középső részén elterjedt turkesztáni faj, mely a sztyeppzónában és annak északi részén messze nyugat felé hatolt. Elterjedési területe Nyugat- és Észak-Európától - nagyobb megszakításokkal - a Tien-Sanig tart, az európai és a közép-ázsiai populációk két eltérő földrajzi alfajhoz tartoznak. Xerofil faj, szikes és homokos pusztaságokban, félsivatagokban és ürmöspusztákon él, döntően síkvidéki biotópokban található, de élőhelyei közelében a meleg, száraz domboldalakra is felhúzódik, amennyiben azokon tápnövényei is megtalálhatóak. Egynemzedékes faj, de egyes években és élőhelyeken a korai bábok egy része az ősz elején kikel és szeptember végén, október elején repül, egyébként május közepétől július közepéig rajzik. Lokális elterjedésű, az imágóval rendszerint csak ritkán lehet találkozni, de a hernyó eléggé gyakori. Tápnövényei ^síer-fajok, elsősorban az Aster pannonicus. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Őszirózsa - csuklyásbagoly asteris ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 6 (5) Az elülső szárny szegélyei a középső térnél nem feltűnően sötétebbek, legfeljebb a belső szegély egy szakaszán fut végig sötét csík. 7 (8) Az elülső szárny vöröses árnyalatú ólomszürke, a tőtérben éles világosokker folttal. Az ajaktapogató kifejezetten rövid, előreálló. A homlok feketésszürke, a csáptengely sárgásfehér, a csápízek barnák. A gallér igen erősen fejlett, sárgás szőrökkel kevert. A válltakarók a külső szegélyük felé világosodóak, széleiken fekete végű szőrökkel keverve. A torpamacs rövid, fölálló, feketés végű. A potrohpamacsok picik, feketések, a potroh szürke. Az elülső szárny rövid, kiszélesedő, az erős torral együtt az állatnak zömök külsőt kölcsönöz. Az