Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 223 pokat, sőt másodlagosan xerotherm gyepekben és félsivatagos területeken is megtelepedtek. Egynemzedékes őszi fajok, imágóik nem telelnek át. Tápnövényeik lágyszárúak és félcserjék, egyszikűeket és kétszikűeket egyaránt elfogyasztanak. Magyarországon csak a Phylapora alnem egyetlen faja ismeretes, két további faj előkerülése nem kizárt. Az Aporophyla alnembe tartozó A. (A.) australis (BOISDUVAL, 1829), valamint az A. (P.) nigra (HAWORTH, 1809) fajokat Magyarországon még nem találták és felbukkanásuk is eléggé valószínűtlen. 1 (2) Az elülső szárny világos fehéresszürke, sötétebb szürke rajzolattal. A hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas, mindkét ivarnál a csáptengely világos. A fej- és a torszőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszínével megegyező, szórványosan feketésvégű szőrökkel kevert. A potroh világosabb, enyhe barna árnyalatú. A kör- és a vesefolt éles kontúr nélküli, a besötétedett középtérnél világosabb kitöltésük azonban jól kiemeli őket. A keresztvonalak kettősek, világos kitöltésűek, a belső hullámos, a külső gyengén ívelt, fogazott. A hullámvonal halvány, belső oldalán sötétebb árnyék kíséri. A rojttő világos, a rojt fehéresszürke, sötétebb mintázattal. A hím alsó szárnya egyöntetű, fényesfehér, a nőstényé szürkés behintésű, itt az erek is sötéttel fedettek. A rojttő világos, a rojt fehéres. A fonák fehéresszürke, az elülső szárny mintázata igen halványan áttetsző (154. ábra). Holomediterrán-iráni faj, a Földközi-tenger mellékén szélesen elterjedt, északon az Alpok és a Kárpátok déli vonulatai, valamint a Krím és a Déli-Kaukázus jelentik elterjedési határait. Meleg, száraz bokorerdőkben, mediterrán szúrós bozótosokban tenyészik, sokfelé gyakori. Egyetlen nemzedéke szeptember elejétől november elejéig repül; a mesterséges fény erősen vonzza, a csalétken ritkábban jelentkezik. Peteként telel. A hernyó sötét bíborbarna, hasoldala világos vajsárga, oldalvonala széles, fehéres. Lágyszárúakon polifág, fő tápnövényei Asphodelus fajok. (= pumicosa GEYER, [1832]; asphodeli RAMBUR, 1832). Típuslelőhely: Franciaország, Castelnaudry. [canescens (DUPONCHEL, 1826)] 2 (1) Az elülső szárny sötét, barna vagy feketés színezetű. 3 (4) Az elülső szárny alapszíne kávébarna, a rajzolat csak kevéssel sötétebb, bár jól látható. A hím hátulsó szárnya tiszta fehér. Az ajaktapogató rövid, egyenes, 154. ábra: Aporophila canescens (DUPONCHEL, 1826)