Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

216 NATURA SOMOGYIENSIS a nőstényeknél rendre nagyobb fesztávúak és hosszabb, hegyesebb szárnyúak. Az elül­ső szárny jellegzetes mintázatát a két élesen kirajzolt keresztvonal, a két sejtbeli bagoly­folt és a szakadozott hullámvonal képviseli. A hímivarszerv leegyszerűsödött, bizonyos Agrochola - Conistra rokonságba tartozó Hadeninae fajokéra és egyes Ipimorphinae csoportokra egyaránt emlékeztet. A fogóké­szülék főbb jellemzői a viszonylag rövid, a csúcs felé keskenyedő válva, a kicsiny, coro­namentes cucullus, a kis, lebenyszerű clavus és a nagy, piskóta- vagy némiképp S-alakú harpe. Az aedoeagus vastag, hengeres, a vesica tövénél vastag, disztálisan erősen keske­nyedő, visszagörbülő cső, nagy, tövisszerű szubbazális comutussal és változó mértékben fejlett, fűrészes lemezzel az ellenkező oldalon. A nőstény ivarszervek fő jellemzői a rö­vid, eléggé lágyan kitinizált tojócső; a nagy, lapított és erősen szklerotizált, téglalap ala­kú ostium bursae, a csőszerű, bordázottan hártyás ductus bursae, a kicsiny, redőzött cervix bursae és a nagy, zsákszerű corpus bursae. A Palearktikum nyugati felében elterjedt nembe mindössze két faj tartozik, melyek Magyarországon is ho­nosak. Főként erdős területeket népesítenek be, de a nagy, összefüggő, zárt erdőségekből rendszerint hiányoz­nak, domb- és hegyvidéki erdőszegélyek, bokorerdők, patak- és folyóvölgyi galériaerdők lakói. Egynemzedé­kes fajok, a lepkék nyár végén és ősszel repülnek, a mesterséges fény és a csalétek is vonzza őket. Peteként te­lelnek, a hernyók fás növények leveleit fogyasztják. 1 (2) Az elülső szárny csúcsa hegyes, külső szegélye enyhén sarlós; mindkét ke­resztvonal végig egyenes; a hátulsó szárny szürkésbarna. Tora erőteljes, a tor­szőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszínével megegyező, szürkés árnyala­tú sötétbarna. A keresztvonalak kettősek, a hullámvonal foltokra szakadozott. A csapfolt mindig hiányzik, a kör- és a vesefolt halvány világos vonallal kö­rülrajzolt, az alapszínnél valamivel sötétebb kitöltéssel. A rojttő világos, a rojt egyöntetű. A rojttő belső oldalán gyenge fekete pontsor húzódik. A hátulsó szárnyon a holdfolt gyengén, a keresztvonal jól megfigyelhető. A fonákon a mintázati elemek árnyéka gyengén, a keresztvonal árnyéka jól látható (színes tábla: 1:8). Egynemzedékes koraőszi faj, augusztus közepétől október végéig repül. A humid erdővidé­kek lakója, Magyarországon elsősorban mocsár- és láperdőkben, galériaerdőkben tenyészik; lo­kális és általában alacsony egyedszámú faj. Hernyója világosbarna, halvány hátvonallal, a háton elszórt fehér pontokkal. Az oldalvonala keskeny, feketés, élesen elválasztja a hát világosbarnáját a hasoldal sárgásfehér színétől. A légzőnyílások feketék. Nyakpajzsa fekete, három világos csík­kal. Feje barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix, Populus, Prunus és Quercus fajok. Típuslelő­hely: Európa. -Hegyesszárnyú madársóskabagoly oxalina (HÜBNER, [1803]) 2 (1) Az elülső szárny csúcsa finoman letompított, külső szegélye nem sarlós; a külső keresztvonal felső része ívelt; a hátulsó szárny vöröses árnyalatú. Tora robusztus, a torszőrzet egyöntetű. Az elülső szárny alapszíne pirosas árnyala­tú sárgásbarna. Keresztvonalak kettősek, hullámvonal pontokra szakadozott. A csapfolt mindig hiányzik. A kör- és a vesefolt vékony, világos vonallal kö­rülrajzolt, az alapszínnel megegyező kitöltésűek. A rojt egyszínű, a rojttő nem válik el élesen, a példányok egyrészén a rojttő belső oldalán vékony fekete pontsor fut végig. A hátulsó szárny szürkésbarna, egyes példányokon nagyon erős pirosas behintéssel. A holdfolt és a keresztvonal nagyon halvány. A foná­kon az elülső szárny mintázatának árnyéka a példányok többségén megfigyel­hető, de igen változó erősségű (színes tábla: 1:9). Egyetlen nemzedéke augusztus közepétől október végéig repül. Meleg, száraz és mezofil er­dők, bokorerdők és ligetes területek lakója, a mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza. Hernyója barnásvörös, gyenge szürkés behintéssel. Hátvonala piszkossárga. Légzőnyílá-

Next

/
Thumbnails
Contents