Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

TÓTH S.: MAGYARORSZÁG CSÍPŐSZÚNYOG-FAUNÁJA 97 Alcsalád: Culicinae Potrohúkat széles, lapos pikkelyek fedik. Lárvájuk feje nem fordítható hátra, potrohúkon nincsenek pálmalevélszőrök. A 8. potrohszelvényükön többnyire a fajra jellemző, szőrökkel és fésűfogakkal ellátott légzőcső található (a fésűfogak az Orthopodomyia pulchripalpis légzőcsövén hiányoznak, a Coquillettidia richiardii légzőcsöve pedig más felépítésű). Nem: Aedes Meigen, 1818 Az Aedes fajok nőstényére jellemző, hogy potrohúk a hosszú farktoldalékuk miatt kihegyezettnek látszik. Tojásaik hosszú ideig tűrik a szárazságot. Magyarországon a nemnek 21 faját találták. Alnem: Aedes Meigen, 1818 Aedes {Aedes) cinereus Meigen, 1818 - Vöröshátú szúnyog Elterjedése: A Holarktikus Régió északi felében élő szúnyog. Európa nagy részében előfordul, de megtalálható a Kaukázusban, Közép-Ázsiában, Kazahsztánban, Szibériában, Távol-Keleten és Észak-Amerikában is. Magyarországon a középhegységekben és a síkságokon egyaránt sokfelé gyűjtötték. A Balaton-medencére és a Bakonyvidékre különösen jellemző. Számos lelőhelyét ismerjük a Dunántúl többi részéről, az Északi-középhegységből és a Tisza mentéről is. Érdekes, hogy a Dunakanyarban gyakorinak látszik, de a Duna mentén Budapesttől délre csak néhány pont jelöli az UTM térképen. A lelőhelyek alapján is úgy tűnik, hogy a szikes területeket kerüli (45. ábra). 45. ábra: Az Aedes cinereus lelőhelyei