Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

60 NATURA SOMOGYIENSIS - az egyes gyűjtőhelyekhez tartozó valamennyi adatot, azaz az ún. adattömböket elválasztó jel (gondolatjel), : a gyűjtőhely neve utáni jel (kettőspont), ; az azonos gyűjtőhelyek adattömbjeit felépítő, dátumból, példányszámból és a gyűjtő személyének kódjából (illetve az esetleges további adatokból) álló ún. adatcsoportok közötti jel (pontosvessző), , az egy-egy adatcsoporthoz tartozó ún. adategységeket, azaz a dátumot, a példányszámot és a gyűjtő személyének kódját (illetve az esetleges további adatokat) elkülönítő jel (vessző). A gyakoribb fajoknál a rendelkezésre álló országos gyűjtési adatok alapján elkészítettük az adott faj fenológiai diagramját is. A fajok jegyzéke a gyűjtési adatokkal Alcsalád: Anophelinae Nem: Anopheles Meigen, 1818 Alnem: Anopheles Meigen, 1818 Az Anopheles nembe tartozó szúnyogokra jellemző, hogy potrohúkon nincsenek pikkelyek, csak szőrök. Lábaik feltűnően hosszúak. A pihenő állat az aljzat síkjához képest 40-50 fokos szögben tartja potrohát. Lárvájuknak nincs légzőcsöve, a stigmális lemezen található hátulsó légzőnyílások közvetlenül érintkeznek a levegővel. Ezért általában vízszintes helyzetben a víz felszínén tartózkodnak. Bábjuk légzőcsöve (légzőkürt) tölcsérszerűen kiszélesedik. Az alcsaládnak hazánkból eddig 7 faját sikerült kimutatni, de nem zárhatjuk ki egy további faj {Anopheles labranchiae Falleroni, 1926) magyarországi előfordulását sem. Anopheles {Anopheles) algeriensis Theobald, 1903 - Vörösbarnahátú maláriaszúnyog Elterjedése: Széles eltérjedésű mediterrán szúnyog. Közép-Európában Angliából, Németországból, Észak-Franciaországból, Magyarországról és Bulgáriából, KeletEurópában Észtországból ismerjük. Európán kívül előfordul Törökországban, ÉszakKaukázusban, Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában. Ismert magyarországi adatai a Dunántúlról, elsősorban a Balaton környékéről származnak, de kimutatták a Szigetközből is (18. ábra). Életmódja: A viszonylag ritka faj imágóját Magyarországon főleg istállókban gyűjtötték, ahol feltehetően elsősorban az állatok vérével táplálkozik, de szabadban az embert is megtámadja. A szúnyogártalomban ritkasága miatt nincs jelentősége. Fenológiáját hiányosan ismerjük. Lárváját május végétől szeptember közepéig gyűjtöttük. Imágóját Mihályi és munkatársai (MIHÁLYI & GULYÁS 1963) júliustól-októberig