Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

34 NATURA SOMOGYIENSIS Kód Név A jelen kötetben alkalmazott rövidtés 3400 Foglalt forrás +FF TECHNIKAI VIZEK Víztermelő kút vize +VK Használativíz-ellátással kapcsolatos vizek Használati vizet tároló és elosztó rendszer +HV Szennyvízgyűjtéssel és tisztítással kapcsolatos vizek Szennyvízgyűjtő- és elvezető rendszer vize +SZV A táblázat adatainak értékeléséből kiderül, hogy - eltekintve a Bakony vidéktől - az országosan vizsgált csípőszúnyog lárvatenyésző-helyek közül a legtöbb gyűjtés (4753 alkalom) a mocsár típusú természetes állóvízben történt. A fajok közül ezen belül a Culex pipiens (594 alkalom), az Anopheles macuUpennis (550 alkalom), az Ochlerotatus annulipes (471 alkalom), az Aedes vexans (422 alkalom), a Culiseta annulata (411 alkalom), a Culex modestus (312 alkalom), az Anopheles claviger (297 alkalom), az Aedes cinereus (269 alkalom), az Ochlerotatus sticticus (231 alkalom), az Ochlerotatus excrucians (145 alkalom), és az Ochlerotatus caspius (144 alkalom) van képviselve nagyobb arányban. A második helyet a tömpöly típusú természetes kisvíz foglalja el (2785 gyűjtési alkalom). Fajok tekintetében ezen belül leggyakrabban a Culex pipiens (387 alkalom), az Ochlerotatus annulipes (374 alkalom), a Culiseta annulata (336 alkalom) az Anopheles macuUpennis (267 alkalom), az Aedes vexans (221 alkalom), az Aedes cinereus (192 alkalom), az Anopheles claviger (163 alkalom), az Ochlerotatus cantans (148 alkalom), valamint az Ochlerotatus rusticus (143 alkalom) szerepel. A harmadik helyen a litoriprofundális típusú sekélytó áll (2597 gyűjtési alkalom). A feltűnően nagyszámú gyűjtés azzal magyarázható, hogy a hazánkban egyetlen ebbe a típusba sorolható Balaton csípőszúnyog-faunájának kutatása hosszabb időn át intenzíven folyt. Ennek ellenére, a lárvagyűjtések szempontjából, nem a területen fő szúnyogártalmat okozó fajok (Ochlerotatus annulipes, Aedes vexans, Co quill ettidia richiardii) állnak az első helyen. A magyarázat abban rejlik, hogy az említett taxonok lárváinak többsége nem az élő Balatonban, hanem a tavat kísérő külső, többnyire időszakos vizekben fejlődik (kivétel a Coquillettidia). A Coquillettidia richiardii esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a faj lárváinak felkutatása meglehetősen bonyolult és nagyon időigényes, ezzel is magyarázható az alacsony (31) gyűjtési alkalom. A litoriprofundális típusú sekélytó tekintetében első helyen a Culex modestus, a nádasok jellemző szúnyogja áll (330 gyűjtési alkalom), azonban kis eltéréssel követi az Anopheles macuUpennis (318 alkalom) és a Culex pipiens (304 alkalom). Említésre méltó fajok még az Ochlerotatus annulipes (267 alkalom) és az Aedes vexans (245 alkalom). A negyedik helyen a csapadékvizes pocsolya (636 gyűjtési alkalom) áll. Az ehhez a tenyészőhely típushoz rendelhető fajok közül a gyűjtési alkalmak számának sorrendje: Culex pipiens (148 alkalom), Aedes vexans (79 alkalom), Culiseta annulata (50 alkalom), Aedes cinereus (44 alkalom), Ochlerotatus sticticus (40 alkalom). Sorrendben az ötödik helyet az ér típusú kisvízfolyás foglalja el (623 gyűjtési alkalom). Itt első helyen természetesen a lassan áramló kisvízfolyásokban és kissé hullámzó állóvizekben is rendszerint megtalálható Anopheles macuUpennis (149 alkalom) áll.