Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)
22 NATURA SOMOGYIENSIS A fauna mennyiségi összetétele A fauna mennyiségi összetételére vonatkozó adatokat a II. táblázat tartalmazza. Ebben fejlődési alakok szerint megtalálhatók az egyedszámok, a taxononkénti összes példányszám, a százalékos részesedési arány, külön oszlopban az összes példányból a csípés közben gyűjtött egyedek száma, továbbá a fajra jellemző gyakorisági kategória értéke. Az adatokat természetesen befolyásolja többek között a gyűjtési módszer és a gyűjtések intenzitása. Ez bizonyos mértékig érzékelhető pl. azon fajok esetében, melyek szerepe nagyobb a szúnyogártalomban és sok nőstényt gyűjtöttek belőlük csípés közben. A táblázat elsősorban az elmúlt három évtized gyűjtési eredményeire alapozva, tartalmazza, hogy a fajok milyen arányban szerepelnek a fauna összetételében. A szemléletesség kedvéért azonban, a 2%-os dominanciát meghaladó fajok kiemelésével, kördiagramon (7, ábra) is bemutatjuk a fauna mennyiségi összetételét. Ebből látható, hogy főleg az elmúlt három évtized alatt végzett vizsgálatok során gyűjtött teljes anyag csaknem egy negyedét (24,07%) a mocsári szúnyog {Coquillettidia richiardü) teszi ki. Ebben természetesen nagy szerepe van annak, hogy az adatok tekintélyes része a Balaton térségében végzett szúnyogsűrüség-mérések eredménye. A feldolgozott anyag tetemes hányada származik a Balaton-medencéből (Balaton és Kis-Balaton térsége), illetve kisebb részben a Bakony vidékről, ami bizonyos mértékig befolyásolja az anyag mennyiségi összetételének alakulását. A mocsári szúnyog a tó térségében az 1970-es évek közepétől nagyjából az 1990-es évek elejéig egyes esztendőkben abszolút domináns taxonként lépett fel. Volt olyan év, amikor a csípés közben gyűjtött szúnyogok mintegy 70%-át ez a faj tette ki. A magas százalékos arányban jelentős a szerepe az elsősorban a tihanyi Külső-tónál és a Kis-Balatonon hálózassál nagy mennyiségben gyűjtött hímeknek is. A második helyen ugyancsak főleg a Balaton környékére nagyon jellemző, ezért „balatoni szúnyog" magyar nevet kapott Ochlerotatus annulipes áll 18,11%-kal. A harmadik helyet a dalos szúnyog (Culex pipiens) foglalja el (15,15%), de alig marad el mögötte a negyedik helyre került gyötrő szúnyog (Aedes vexans, 15,12%). Az említetteken kívül érdemes még kiemelni a gyötrő szúnyoghoz hasonló életmódú oldalfoltos szúnyogot (Ochlerotatus sticticus, 4,04%), mely a kutatás néhány évében ugyancsak jelentős szúnyogártalmat okozott. Ettől természetesen jelentős mértékben eltér (ugyancsak elsősorban az elmúlt három évtized gyűjtései alapján) a csípés közben fogott anyag összetétele (8. ábra). Ebből a szempontból első helyre a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) került (31,68%), a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardü) pedig visszaszorult a második helyre (27,59%). A harmadik helyet a balatoni szúnyog (Ochlerotatus anmdipes) foglalja el (17,82%). További 2% fölötti dominanciát elért fajok: oldalfoltos szúnyog (Ochlerotatus sticticus, 8,28%), foltos szúnyog (Culex modestus, 5,52%), vöröshátú szúnyog (Aedes cinereus, 2,49%), Ugyanakkor a dalos szúnyog (Culex pipiens), mivel az embernek okozott szúnyogártalom szempontjából gyakorlatilag nincs jelentősége, nem is szerepel önálló fajként a diagramon. A fauna mennyiségi összetételét természetesen vizsgálhatjuk a gyűjtött lárvák és bábok feldolgozása alapján is. Az ezt szemléltető oszlopdiagramon (9. ábra) ugyancsak a 2%-os dominanciát meghaladó fajok szerepelnek. Itt magasan kiemelkedő, 29,35%-os dominanciával, a dalos szúnyog (Culex pipiens) áll az első helyen. Még mindig a
