Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

TÓTH S.: MAGYARORSZÁG CSÍPŐSZÚNYOG-FAUNÁJA 147 Nem: Ochlerotatus Lynz Arribalzaga, 1891 Alnem: Finlaya Theobald, 1903 Ochlerotatus {Finlaya) geniculatus Olivier, 1791 - Díszes szúnyog [syn. Aedes ornatus (Meigen, 1818), Aedes geniculatus (Olivier, 1791)] Elterjedése: A Palearktikus Régió sok pontján gyűjtötték, de elsősorban Európára jellemző szúnyog. Előfordul továbbá a Transzkaukázusban, Közép-Ázsiában, KisÁzsiában, Iránban és Észak-Afrikában is. Magyarországon valószínűleg általánosan elterjedt, azonban az erdőtlen sík vidékekre kevésbé jellemző. Feltűnően sok lelőhelyét ismerjük a Balaton és a Bakony térségéből (55. ábra). 55. ábra: Az Ochlerotatus geniculatus lelőhelyei Életmódja: Elsősorban erdős domb- és hegyvidékek jellemző faja, árnyékos erdőkben, parkokban, arborétumokban, elhanyagolt öreg gyümölcsösökben nappal is támadja az embert. Mihályi Ferenc szerint (MIHÁLYI & GULYÁS 1963) tojásait kizárólag faodvak falára rakja. A faodúban csapadékból képződött, rendszerint falevelekkel és egyéb növényi törmelékkel teli, sokszor kávébarna, gyakran szélsőséges pH-értékű folyadékban (dendrotelma) kelnek ki a lárvák. A Bakony kutatása során kiderült, hogy dendrotelmán kívül, a lárvák rendszeres lakói a kőtengerek madáritatóinak is. A Kálimedence kőtengereit alkotó kövek kisebb-nagyobb mélyedéseinek kisvizeiben (litotelma), egyéb csípőszúnyog fajok mellett, több alkalommal előkerültek az Ochlerotatus geniculatus lárvái is. A lárvákat eddig csak március végétől október végéig gyűjtöttük. Évente több, részben egybeolvadó nemzedéke van, valószínűleg többnyire tojás (kisebb részben lárva) alakban telel át. Imágója április közepétől október végéig repül (56. ábra). A most közölt lárvákat 10 fafaj odújában találtuk. A leggyakrabban Alnus glutinosa (20 alkalom), Salix ssp. (16 alkalom), valamint Tilia ssp. (14 alkalom) odújának vizében