Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és természetvédelmi kutatása - Basic geographical features of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area and its conservation biological researchwork
Natura Somogyiensis 5 7-12 Kaposvár, 2003 A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és kutatása A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület a Dunántúli-dombságon, Külső-Somogy középtájon, azon belül Nyugat-Külső-Somogy kistájon fekszik (1. ábra). A 8/1992. (III.25) KTM rendelet nyilvánította országos jelentőségű természetvédelmi területté. A védett terület jelenleg nemzetközi egyezmény hatálya alá nem esik. Területe: 223,5868 ha, tszf magassága: 116,8 m - 143,1 m között ingadozik. A terület a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik, a védett területen a táj egységvezető: Rozner György. A védett terület főként gyep művelési ágba tartozik (1. táblázat). 1. táblázat: A védett terület művelési ágak szerinti megoszlása M üvelésiág Terület Gyep (rét. Jegelő) 160,1190 ha Eidő 37,4679 ha Szántó 19,4730 ha К ivett (hon okbánya) 2,0908 ha К i/ett (út, árok) 3,5164 ha Épület, udvar 0,9197 ha A terület tájtörténete A terület tájtörténetéről csak szórványos adatokat ismerünk. A 14. században királyi birtok volt, attól kezdve a 20. századig különböző főúri családok birtoka. A II. József korabeli katonai felmérés (1782-85) térképszelvényén jól láthatóan a maihoz hasonló puszta, amelynek csak a DK-i részein vannak fás ligetek (2. ábra). Az azóta eltelt időben a területet csak részben hasznosították legelőként. Környezeti jellemzők Földtan A terület földtani alapját harmadidőszaki üledékek alkotják, ezek a felszínre homok formájában bukkannak a természetvédelmi területtől nyugatra fekvő Birkás-legelőn, ugyanakkor a felszínt negyedidőszaki üledékek fedik. A természetvédelmi terület alacsonyabban fekvő része valaha a Balaton öblözete volt; itt tavi homok halmozódott fel, amit az északi, bakonyi szél áthalmozott, homokbuckákat épített a terület magasabb nyugati részén. Az alacsonyabb keleti részén a Tetves-patak üledékei fedik a közvetlen felszínt.
