Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
Szinetár Csaba és Keresztes Balázs: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület pókfaunisztikai (Araneae) vizsgálatának eredményei - The results of the investigation of the spider fauna (Araneae) of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area
72 NATURA SOMOGYIENSIS Xysîicus kochi Thoreil, 1872 Speciális kötődést nem mutató gyakori faj. Egy példánya fühálós mintából került elő. Xysticus lanio CL. Koch, 1835 Viszonylag gyakori talaj lakó faj. Talajcsapdával l-l példánya égeresben, illetve a tölgyesben került begyűjtésre. Xysticus luctator L. Koch, 1870 Erdei talajlakó faj. l-l példánya került elő égeresben, illetve akácosban. Xysticus ninnii Thorell, 1872 Közép-, valamint Dél-Európára jellemző száraz gyepekhez kötődő viszonylag nagytestű karolópók. A homoki gyep csapdáiban szerepelt a vizsgálati időszakban gyakori fajként. A négy csapda 17 aduit példányát gyűjtötte. Korábban Barcsnál és Bélavárnál szintén előkerült. Xysticus striatipes L. Koch, 1870 Nyílt, száraz élőhelyek faja. Egy példányát egyeléssel fogtuk. Xysticus ulmi (Hahn, 1831) Tipikusan növényzeten élő karolópók, mely a közepesen nedves, üde élőhelyeken gyakori. Fűhálóval fogtuk két példányát. Ugrópókok Salticidae Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Száraz gyepekre jellemző talajfelszíni pók. Két példányát a homoki gyepben működő csapdák gyűjtötték. Bianor aurocinctus (Ohlert, 1865) Lápi környezetben és félszáraz gyepekben egyaránt előforduló talajfelszíni ugrópókunk. Egy példányát egyeléssel fogtuk. Carrhotus xanthogramma (Latreille, 1819) Melegkedvelő, lombozatlakó faj. Erdőszéleken és gyümölcsösökben is gyakori lehet. Egy példánya akácosban került elő. Dendryphantes rudis (Sundevall, 1832) Lombozatlakó fajunk, mely tipikusan fenyőféléken él. Egy példánya lombozati hálózásban szerepelt. Evarcha arcuata (Clerck, 1757) Egyike a leggyakoribb ugrópókjainknak. Elsősorban a neves réteken él. Hat példánya a láprétek fühálós mintáiban szerepelt. Evarcha falcata (Clerck, 1757) Gyakori gyepszinti faj. Speciális élőhelyi preferenciája nincs. Egy példánya lápréti hálózassál került befogásra. Evarcha laetabunda (CL. Koch, 1846) Gyakori gyepszinti faj. Speciális élőhelyi preferenciája nincs. Három példánya lápréti hálózassál került befogásra. Heliophanus cupreus (Walckenaer, 1802) Gyakori növényzetlakó faj. Egy példánya lombhálózással került elő. Heliophanus flavipes Hahn, 1832 Nyílt füves élőhelyek gyakori faja. A TT több pontján is előkerült fűhálózással. Macaroeris nidicolens (Walckenaer, 1802) Fák lombján általánosan elterjedt faj, különösen gyakori lehet tűlevelűeken. Két példánya lombozatról került elő. Marpissa pomatia (Walckenaer, 1802) Nedves, mocsaras élőhelyek ritka ugrópókja. Két példánya hálózassál került befogásra. Myrmarachne formicaria (De Geer, 1778) Speciális élőhelyi kötődést nem mutató s egyben leggyakoribb hangyautánzó pókunk. Egy példánya egyeléssel került elő. Pellenes nigrociliatus (Simon, 1875) A csigás ugrópók jellemzően azokban a gyérfüvű száraz gyepekben él, ahol a telelő-habitatként, valamint petezsákjainak őrzőhelyeként hasznosított üres csigaházak nagy számban hevernek a talaj felszínén. Egy példányát növényzetre szőtt kórócsiga házban fogtuk. Philaeus chrysops (Poda, 1761) Napsütötte száraz élőhelyek tipikus faja. Három példánya egyeléssel került elő homoki gyepben. Sitticus distinguendus (Simon, 1868) Ritka, homoki élőhelyekre jellemző, melegigényes faj. Egy példánya a homokpuszta talajcsapdázása során került elő. Hazánkban ritka. Somogy megyéből Balatonlelléről volt korábbi adata (SZINETÁR2001).
