Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület nagylepke (Lepidoptera) faunájának vizsgálata - Investigation on the butterfly and larger moth fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Lepidoptera)

ÁBRAHÁM L.: NAGYLEPKÉK (LEPIDOPTERA) 249 Természetvédelmi szempontból figyelemre méltó fajok és azok élőhelyeinek értékelése A védett fajok száma a hazai gerinctelen állatfauna fajszámának csupán töredékét teszi ki. A szomszédos országokban, e tekintetben messzemenően jobb a helyzet (pl.: Ausztria, Szlovénia, Szlovákia stb.), ezért a természetvédelmi szempontból figyelemre méltó fajok fogalomkörébe a hazai vörös könyves, monitorozandó és az ún. ritka fajokat is besoroltuk, amelyek potenciálisan fontos szerepet kell hogy kapjanak a természetvédelmi intézkedések megalapozásakor. Az elvégzett faunafelmérés során 11 védett faj, 7 vörös könyves (VARGA 1990) és 4 monitorozandó faj (RONKAY 1997) került elő (1. táblázat). Ezeknél a fajoknál az egyes kategóriák részben átfedik egymást. 1 táblázat: Természetvédelmi szempontból figyelemre méltó fajok a Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen Faj név Védett faj, eszmei értéke (Ft) Vörös könyves faj NBmR monitorozandó faj Apamea sicula syríaca 2000 PV X Chariaspilates formosarius 10000 PV Papilio machaon 2000 Iphiclides podalirius 10000 Lycaena dispar 50000 X Lycaena alciphron 2000 Macidinea naiisithous 50000 AV X Maculinea teleius 50000 PV X Apaiura ilia 2000 PV Neptis sappho 1000 PV Vanessa atalanta 2000 Euphydtyas aurinia 50000 AV X Inachis io 2000 Az 1. táblázatban feltüntetett fajok közül az Inachis io és a Vanessa atalanta populációit sem helyi, sem országos szinten nem veszélyeztettek, ezért e fajok természetvédelmi vonatkozásban különleges figyelmet itt a Látrány Puszta Természetvédelmi Területen sem érdemelnek. Az Apamea sicula tallosi-пгк a hazai taxonómiai helyzetének tisztázása (KOVÁCS és VARGA 1969) nem olyan régmúltra tekint vissza. Kutatási tapasztalataim szerint e fajnak hazánkban két jellegzetes élőhelye van, tenyészését mindkét élőhelyen elsősorban a nedvességviszonyok befolyásolhatják. Néha tömegesen fordul elő a középhegyvidéki Calamagrostis-os irtásréteken (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1986), a másik jellemző élőhelye az alacsonyabb domb- és síkvidékek esetében a mocsár- és láprétek, galériaerdők szegélye. A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen ez utóbbi élőhelyeken fordul elő. Hasonló tenyésző helyei vannak a Beregi-síkon (Lónya), a Dráva-síkon (Kisdobsza) és a Kis-Balatonon (RONKAY 1997). A területről előkerült példányok a Visz község környéki erdők (bükkös, gyertyános-tölgyes és ezek irtásai) magaskóros élőhelyeiről is számlázhatnak még, mert a védett terület tágabb környezetében az élőhelyek légvonalban közel vannak.. A Chariaspilates formosarius diszjunkt elterjedési! faj, a Kárpát-medencében önálló alfaja él (VOJNITS 1977). Magyarországon népesebb populációját csak lápvidékekről, Orgoványból és Bátorligetről ismertük. A Duna-Dráva NP Igazgatóság felügyeleti területén csak három helyről sikerült kimutatni: Baláta-tó, Kisberény, Látrányi Puszta