Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Józan Zsolt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunája - Aculeata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Hymenoptera: Aculeata)

JÓZAN Zs.: FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK (HYMENOPTERA: ACULEATA) 215 kevéssel találkozunk a nedves élőhelyeken, ezek a Myrmosa fajok, de alkalmilag ide vetődnek a Smicromyrme fajok, és rendszeresen a Tiphia fajok. A Chrysidoidea fajok többsége - kivéve a kifejezett homokkedvelőket - felkereste ezeket az élőhelyeket. A Vespoidea fajok mintegy felével is találkozhattunk itt. Az Apoidea fajok közül a mocsárrétek, vízpartok lakója a Macropis labiata, M. fulvipes. A nyáron repülő Andrena fajok gyakori vendégei a vizes élőhelyeknek, és a Hylaeus fajok többsége szintén. Ezt így tapasztaltuk a vizsgált területen is. Az arboreális jellegű élőhelyek (erdők, szegély társulásaik, gyepük, bokorfüzesek) a természetvédelmi területen nagyon mozaikosak. Összefüggőbb állományt csak az erdei és feketefenyő ültetvények alkotnak. Ezek fullánkos faunája olyan szegényes, hogy vizsgálatuktól eltekintettünk. Ezeken az élőhelyeken a Scolioidea, Pompiloidea és Chrysidoidea fajok száma kevés. A fémdarazsak közül az Omalus és Chrysis fajok kerültek itt elő a xylicol fajok parazitáiként. A pókölő darazsak jellegzetes képviselői az aljnövényzetben tevékenykedő Priocnemis fajok. A redősszárnyú darazsak közül itt a Vespidae alcsalád tagjai és a Symmorphus gracilis került elő. A Sphecoidea fajok közül a leggyakoribbak itt a Pemphredoninae alcsalád fajai, kivéve a Didontus genuszt. A Crabroninae alcsaládból igen jellemzőek itt a Crossocerus és Ectemnius fajok. A Larrinae alcsalád képviselői pedig a Trypoxylon fajok. Ezek a kaparódarazsak xylicol fajok, tehát a fészkelésük köti őket az arboreális élőhelyekhez. A Nyssoninae alcsaládban a Nysson interruptus, N. spinosus és a N. trimaculatus kötődik ide. Az Apoidea fajok közül sok Andrena faj repül a tavaszi időszakban az erdei gyepszinten, az erdei szegélytársulásokban, a fészekparazitáikkal a Nomada fajokkal együtt. Megtaláltuk itt a tavaszi Lasioglossum fajokat is. A Megachilidae családból az Osmia fajok a jellemzőek, valamint az Apidae családból a legtöbb Bombus faj. A gyomtársulások a védett területen többfelé megtalálhatók, különösképpen a Látrány faluval határos szegélyterületen, illetve a területen található kisebb szántókon. Az itt élő gyomflóra sok növénye jó pollen- és nektártermelő, ezért a méhszerű fauna számára jelentős. Az Apoidea taxon fajai kerültek elő innen, illetve megfigyeltük táplálkozásukat. A legtöbb faj az Andrenidae és a Halictidae családból való, de nem elhanyagolható az Apidae és Colletidae fajok látogatása sem. Néhány Anthophoridae faj fő tápnövénye a gyomok közül kerül ki. Például egyes Megachile és Anthidium fajok említhetők meg ezek között. Fontos szerepe van itt a legeltetett területek gyomjainak, például az Ononis spinosanak, Carduus acaníhoidesnek. A faunisztikai szempontból legjelentősebb fajok esetében a fajjegyzékben feltüntettük a dél-dunántúli lelőhelyeik számát. Ezek alapján 7 Scolioidea, 10 Chrysidoidea, 6 Pompiloidea, 4 Vespoidea, 20 Sphecoidea és 17 Apoidea faj mondható kiemelkedően értékesnek. Ebből az tűnik ki, hogy a Vespoidea és az Apoidea taxonokon kívül a többiben a fajok jelentős része mondható színező faunaelemnek. A legjelentősebbekről részletesebb jellemzés készült. Természetvédelmi javaslatok A fullánkos fauna diverzitásának megőrzése érdekében az alábbi kezelési problémákra hívom fel a figyelmet. A darázsfajok fészkelési lehetőségei szempontjából döntő, hogy a nyílt homokgyepek és a szabad homokfelületek fennmaradjanak. Ezeken az öszszességében kis kiterjedésű, mozaikos térszerkezetű területeken nem kívánatosak a szukcessziós folyamatok. Nem káros a kisebb területekre korlátozódó homokfelszín bolygatás, ha az nem jár az agresszív gyomok térhódításával. Az itt őshonos tölgyes visszatelepítése is indokolt lenne a jobb vízellátottságú részeken. A gyomosodó gyepterületeket - melyek sajnos a védett terület több részén is megtalálhatók - rendszeres kaszálni kelle-