Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Józan Zsolt: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunája - Aculeata fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Hymenoptera: Aculeata)

210 NATURA SOMOGYIENSIS 1. A Kolláti-legelő középső sávjának déli része. Itt a zárt és nyílt homokgyepekben történt a gyűjtés. A területen észak-déli irányban húzódó földút környékén a csapadékos időszakban időszakos tó keletkezik. Környékén szabad homokfelület, nyílt és zárt homokgyep váltakozik. A sajátos fajegyüttes a táplálékforrás (pollen, nektár, zsákmányállat) - fészkelőhely gazdaállat összefüggésrendszerében alakult ki. 2. A Kolláti-legelő nyugati határterülete. Itt a Látrány község belterületével határos területen a gyomosodás következtében jelentős a pollen és nektárkínálat. A közeli épületek a xylicol fajok és az ún. "fali ökoszisztémák" tagjainak megjelenést biztosítják. 3. A Látrány-Andocs műút kanyarulatától délnyugatra fekvő gödrökkel, homoksáncokkal tagolt terület. A nyílt homokfelületeik, nyílt gyepfragmentumok, a fásszárúak (fűz, nyár, stb.) jelenléte kedvez a fullánkos fauna diverzitásának. A közeli bokorfüzes a korai rajzású méhfajok számára nyújt táplálékforrást. 4. A Tukora tanya környéke. Ez a gyűjtőhely az eltérő jellegű élőhelyek mozaikkomplexe. Kis távolságon belül száraz homokgyep, sásos-gyékényes, magaskórós, láprét, fűzliget, nyárfák, akácgyepü található. Az innen előkerült fajegyüttes is változatos, a nedvességkedvelő fajok dominálnak. 5a - 5b. A Látrány-Andocs műút keleti oldala mentén. Itt a nyílt és zárt homokgyepekben több melegkedvelő faj került elő. A legjelentősebb ezek közül a Dioxys tridentata. A Eryngium campestre virágait sajátos fajegyüttes látogatja, ezek közül megemlítjük a Scolia és Campsocolia fajokat, valamint a Larrinae és Sphecinae alcsaládba tartozó kaparódarázs fajokat. Az Euphorbia fajok itt is jelentős tápanyagforrásul szolgálnak. 6. A Látrány-Andocs műúttól nyugatra az elektromos távvezeték környékén. Többféle élőhely találkozása mentén a fajdiverzitás jelentősebb, mint a homogén társulású területeken. A műút melletti szántóföld gyomflórája a méhszerű fajok számára igen jelentős, különösen azAndrena fajok látogatják a Raphanus raphanistrum és a Sinapis arvensis virágait. 7. A 67-es műúttól keletre a Nyíres-legelő határrészen. Ezen a területen a nyílt és zárt homokgyepekben történtek a gyűjtések a telepített erdei fenyves közelében. Itt találtuk meg a védett Parnopes grandiort és gazdaállatát, a Bembix rostratat. Megfigyelhettük, amint e kaparódarázs nőstényei egy-egy vakondtúrást elfoglalva, néhány deciméter távolságban 5-6 fészket mélyítettek. Eredmények Faunisztikai és ökofaunisztikai értékelés Az előkerült 403 faj az alig három négyzetkilométernyi területhez viszonyítva igen jelentősnek mondható. A szerző által vizsgált más területekkel összehasonlítva még inkább megmutatkozik e fajszám magas volta. A jóval nagyobb területű Boronka-melléki TK-ben és a Zselicben ugyan több fajt sikerült gyűjteni, de a területi arányokat és a környezeti változatosságot tekintve a különbség nem számottevő. A Tihanyi-félszigeten csak az Apoidea fajok száma különbözik jelentősen a Látrányi-Puszta TT-étöl (3. táblázat). A Sphecoidea fajok alcsaládonkénti megoszlása a homokvidékekre jellemzően alakult. A teljes hazai faunához képest a Sphecinae és Larrinae fajok száma magas, megközelíti a hazai összfajszám 50%-át. A legalacsonyabb a Pemphredoninae fajok részaránya csak 25%. A többi alcsaládban a fajok részaránya közepes, a teljes hazai fajszám 3039%-a. Az Apoidea fajok alcsaládonkénti megoszlását vizsgálva a legmagasabbnak bizonyult a Colletidae, Andrenidae és a Halictidae fajok részesedése, a hazai összfajszám 35-39%-a. Igen alacsony az Anthoporidae fajoké, mindössze 16%,a többi családé 28-