Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
Lájer Konrád: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület növényzetéről - On the vegetation of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area
18 NATURA SOMOGYIENSIS 9. Pántlikafüves (Carici gracilis-Phalaridetum I Kovács & Máthé 1967/ Soó 1971 corr. Borhidi 1996) Állományai azokon az időszakosan vízzel borított termőhelyeken alakulnak ki, ahol jellemző az erőteljes vízszint ingadozás. A vizsgált területen nem gyakori. Társulás felvételek (2002): 1. Phalaris arundinacea 5, Carex acutiformis 2, Calystegia sepium 1, Angelica sylvestris Caltha palustris 1, Phragmites communis 1, Stachys palustris 1, Symphythum officinale 1, Humulus lupulus +, Lysimachia vulgaris +, Ly thrum salicaria +, Eupatorium cannabinum +, Rubus caesius +. 2. Phalaris arundinacea 5, Ly thrum salicaria 1, Polygonum amphibium 1, Carex riparia +. 10. Szittyós láprét {Juncetum subnodulosi Koch 1926) A vizsgált területen átszivárgásos lápokon alakultak ki állományai. Elég fajgazdag üde láprét {Caricion davallianae) jellegű társulás, amelyben a domináns nagy szittyó {Juncus subnodulosus) messziről sötétlő állománya feltűnő. Mellette a csermely aszat {Cirsium rivulare) és a kétlaki macskagyökér {Valeriana dioicd) fordul elő leggyakrabban. Ritkább, de jellemző a széleslevelű gyapjúsás {Eriophorum latifolium). Látránynál a mocsári nőszőfű {Epipactis palustris), fehérmájvirág {Parnassia palustris), mocsári tőzegpáfrány {Thelypteris palustris) védett fajok előfordulása jellegzetes. Elnádasodott állománya is jelentős. Társulás felvételeit az 1. táblázat tartalmazza. 11. Csátés láprét {Junco obtusiflori-Schoenetum nigricantis Allorge 1921) Tipikus állományai domboldalban, átszivárgásos lápon alakultak ki. Érdemes megjegyezni, hogy maga a domináns, zsombékos növésű kormos csaté {Schoenus nigricans) is védett faj. Gyakoriak benne a jellemző, üde lápréti növények, mint a barna sás {Carex hostiana), fehérmáj virág {Parnassia palustris), mocsári nőszőfű {Epipactis palustris). A Balatontól délre ugyancsak megtalálható Cladio-SchoenetumXol (Lájer 1998a) ez a társulás elsősorban abban különbözik, hogy nagyobb fajszámmal és abundanciával jelennek meg a Caricion davallianae- és a Molinietalia-jellegü fajok. Gazdagabb a mohaszint is, a vizsgált állományokban a Campy Пит stellatum szinte minden zsombékon megtalálható. Felvételeit a 2. táblázat tartalmazza. 12. Csetkákás keskenylevelű gyapjúsásos {Eleocharidi uniglumi-Eriophoretum angusifolii Lájer 1998) Üde lápréti növénytársulás, amelyben domináns és nyáreleji aszpektusban feltűnő a keskenylevelű gyapjúsás {Eriophorum angustifolium). Típusfelvétele a Marcal-medencében készült (részletesebben vö. Lájer 1998b). Átszivárgásos lápon, kis kiterjedésben fordul elő, a vizsgált területen fontosabb kísérő faja a mocsári zsurló {Equisetum palustre), muharsás {Carex panicea), kötő káka {Schoenoplectus tabernaemontani), csermely aszat {Cirsium rivulare), nád {Phragmites communis), az utóbbi degradáció- (eutrofizáció-)jelző. 13. Csermely aszatos {Cirsietum rivularis Nowinski 1928) Állományai a völgyoldal átszivárgásos lápjai (üde láprétjei) alatt találhatóak. Termőhelyén rövid idejű vízborítás előfordul. Talaja tartósan friss vízellátású. A Calthion-jellegű társulás faj összetételére a Molinietalia, Caricion davallianae, Magnocaricion és Molinio-Arrhenatheretea jellegű fajok sajátos keveredése jellemző. A csermely aszat {Cirsium rivulare) május-júniusban laza felső szintet alkot. Emellett állandónak bizonyult a muharsás {Carexpanicea), mocsári zsurló {Equisetum palustre), kétlaki macskagyökér {Valeriana dioicd), mocsári sás {Carex acutiformis), réti boglárka {Ranunculus
