Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület általános környezeti jellemzése és természetvédelmi kutatása - Basic geographical features of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area and its conservation biological researchwork
A LATRÁN Yi PUSZTA ТТ. ÁLTALÁNOS KÖRNYEZETI JELLEMZÉSE ÉS KUTATÁSA 11 r Legmagasabb nyári hőmérsékletének sokévi átlaga: 33,5 °C, a téli minimumoké -15 °C. Évi csapadékösszeg: 650 mm, amiből a vegetációs időszakban 400-420 mm eső esik. A hótakarós napok száma 35-38 nap/év. Az ariditási index: 1,08. Leggyakoribb szélirányok: Ny-i és É-i, átlagos sebessége: 3 m/s. A helyi sajátosságok között ki kell emelni a láprétek feletti magas páratartalmat és a gyakori éjszakai ködképződést. A terület homok alapkőzete fizikai tulajdonságainál fogva szintén sajátos mikroklímával rendelkezik. A csapadékvizet gyorsan átengedi, ezért könnyen kiszárad. A nyílt homokfoltok talajfelszíni hőmérséklete elérheti az 55-60 °C-ot nyári derült napokon. Vízrajz A vízföldtani viszonyok jelenleg még feltáratlanok. A talajvíz átlagos mélysége a völgyekben 2-4 m. Ezt mutatja a terület DK-i részén lévő gémeskút is. A talajvíz kalciummagnézium-hidrokarbonátos jellegű, 25-35 nk° keménységű. A nitrátosodás kiterjedt. A talajvíz mozgása ÉK-i irányú. A védett terület hidrológiai központja a Tetves-patak. A Vadé-puszta melletti völgyi vízválasztója mintegy 25 km távolságra van a Balatontól. Vízgyűjtő területének nagysága mintegy 94 km 2 , közepes vízhozama 0,2 mVs. A Tetves-patak a természetvédelmi terület keleti határa mentén csatornázott, rajta több helyen hordalék ülepítők találhatók. A felszíni vizek ezen a patakon keresztül jutnak a Balatonba. A természetvédelmi területen 4 efemer vízfolyás található, ezek a nyári időszakban kiszáradnak. Nevük nincs. Jelentőségük a láprétek vízutánpótlásában viszont rendkívül nagy. Időszaki kisebb állóvizek a felhagyott homokbánya gödrökben találhatók a tavaszi és a nyár eleji időszakban. Nedves években fontos kétéltű szaporodási helyek. Talajok A természetvédelmi terület kb. 70%-át karbonátos homoktalaj fedi. A váztalaj jellemzője, hogy az egyes talajszintek még nem fejlődtek ki. A humuszképződés gyenge, gyér növényzet borítja. A vizet gyorsan elnyeli. Könnyen kiszárad, ennek következtében a szerves anyagok gyorsan ásványosodnak. Humuszos homoktalajok a terület 10%-án találhatók. Ezekben a humuszszint morfológiailag fejlettebb, a humusztartalom 1%-nál nagyobb. Víztartó képességük is jobb, mint az előző talajtípusé, ugyanakkor vízáteresztő képességük is jó. A sekély humuszréteg vastagsága 10-30 cm. A védett területen belül ezek elsősorban a jelenlegi erdők és szántók alatt találhatók. Az efemer vizek mentén és néhol a mélyebben fekvő buckaközökben rétláp talajok fordulnak elő. Ezeket az év első részében magas vízállás jellemzi. Néhol a gyenge kotusodás is megfigyelhető. Vízgazdálkodásuk és tápanyag gazdálkodásuk szélsőséges. Szervesanyag tartalmuk elérheti a 10%-ot, pH-juk gyengén savanyú is lehet. A természetvédelmi terület megközelítőleg sík felszínű részén a talajerózió nem jellemző, de a Tetves-patak menti területek a külső-somogyi talajerózió akkumulációs területének tekinthetők.
