Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)
Kondorosy Előd: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület poloska népességéről (Heteroptera) - On the bug fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Heteroptera)
118 NATURA SOMOGYIENSIS A kis területen előkerült 222 faj a hazai poloskafauna faj számának több mint negyede. Ez a szám igen impozáns, ha tekintetbe vesszük, hogy a sokkal több kutató által több módszerrel hosszabb időn keresztül kutatott Bátorligeti TT területéről két gyűjtési időszak során (1950-es és 1980-as évek) valamivel kevesebb faj (207) került csak elő, és kb. hasonló számban ismerünk a Barcsi TK területéről is poloskákat. A sokszorta nagyobb Hortobágyi NP területéről pedig mindössze 202 fajt ismerünk, de az Őrség (ma nemzeti park) kutatása során is csak 232 faj került elő. Mindezek ellenére a fauna meszsze nem tekinthető feltártnak, fénycsapdával, vízihálóval és célzott gyűjtésekkel még jó pár faj előkerülhet. Mindenesetre a fajszám bőven elegendő az alapvetéshez és talán a terület jellemzéséhez is. Az előkerült faj listát összehasonlítottam 10 másik publikált hazai faunafelmérés faj listájával, és négy olyan fajt találtam, amely egyik felmérés során sem került elő (más hazai előfordulásuk mindenesetre ismert): Galeatus maculatus, Heterocordylus erythrophthalmus, Ps alius ambiguus, Stagonomus amoenus. Ezek valamennyien csak néhány lelőhelyről ismert ritka hazai fajok. További 7 faj csak egy, 11 két, 19 csak három felmérés során került elő, ezek azonban már nem mind ritka fajok. 19 fajt csak innen ismerünk Somogy megyéből. A terület ritkaságuk alapján kiemelhető fajai: Galeatus maculatus, Myrmecoris gracilis, Pantilius tunicatus, Lygocoris spinolai, Heterocordylus erythrophthalmus, Psallus ambiguus, Parapiesma silènes, Berytinus consimilis, Camptotelus lineolatus, Spathocera tuberculata és Stagonomus amoenus. E fajok közül alighanem valamennyinek tíznél kevesebb hazai lelőhelye ismeretes. A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen gyűjtött fajok száma családonként az 1. táblázatban látható, összehasonlítva Somogy megye és hazánk összesített hasonló adataival. Következtetések A táblázatból jól látszik, hogy vízhez kötött életmódú csoportok (Nepomorpha, Gerromorpha, Leptopodomorpha) erősen alulreprezentáltak egyrészt a terület viszonylagos vízszegénysége, másrészt a speciális gyűjtések hiánya miatt. Ugyancsak speciális gyűjtéseket igényelnének a mohában élő csoportok (Dipsocoromorpha, Microphysidae) és a vérszívó poloskák (Cimicidae). A nagyobb családok közül igen magas arányban kerültek elő az üvegszárnyú és a tolvajpoloskák (Rhopalidae, Nabidae), de mindkét családban aránytalanul sok a gyakori faj, ahogy ezt már a Villányi-hegységnél is megállapítottuk (KONDOROSY 2000). A címerespoloskák (Pentatomidae) magas aránya valószínűleg feltűnőbb voltuknak is köszönhető. Alapos gyűjtésekre, ill. válogatásra utal viszont a csipkéspoloskák (Tingidae) magas száma, hiszen ezeket az apró állatokat a hálózott anyagban nem túl könnyű észrevenni. A bodobácsok (Lygaeidae) és földipoloskák (Cydnidae) viszonylag jelentős száma a talajszint elég kiterjedt vizsgálatára enged következtetni (még akkor is, ha az előkerült fajok jelentős része szívesen mozog a növényzeten is). Viszonylag kevés került elő a virág- és mezeipoloskákból, kevesebb mint fele a Somogy megyében megtalált fajoknak. Ez arra utal, hogy a már említett speciális gyűjtések még számottevő eredményeket hozhatnának. A kevés kéregpoloska (Aradidae) még sok is ahhoz képest, hogy nem folytak célzott kéreg alatti gyűjtések. A továbbiakban a fauna összetételét állatföldrajzi szempontból próbálom meg elemezni. A hazai fajokat különböző irodalmi adatok (pl. a palearktikus poloskakatalógus köte-
