Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 97 A madarak előfordulási gyakorisága a tavaszi időszak kivételével alacsony volt (0,14%). A madártáplálékban legnagyobb biomasszával télen és tavasszal a fácán (2,5-4%) és tavasszal a vizes élőhelyekhez kötődő récék (6%) szerepeltek (65. ábra, 15. melléklet). A hüllők, kétéltűek és halak szerepe a róka táplálkozásában télen nagyobb arányú volt, mint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben (65. ábra, 15. melléklet), de az év többi részében fogyasztásuk alacsony szinten mozgott. A gerinctelenek tavasztól-őszig gyakran és nagy fajgazdagsággal szerepeltek a róka étlapján, de fogyasztott biomasszájuk még az 1%-ot sem érte el (65. ábra, 15. melléklet). Leggyakrabban ezen a területen is futóbogarakat evett. Növények alkották a róka nyári és őszi táplálékának harmadát (65. ábra, 15. melléklet), és szerepük a téli időszakban is számottevő volt (11,5%). A legfontosabb növényi táplálék télen a kökény, tavasszal a fűfélék, nyáron a vadkörte és a szeder, ősszel pedig a vadkörte és a kökény volt. A vörösróka kisemlős preferenciája A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a kisemlős táplálék-készlet a nyuszinál leírtak szerint alakult (49 ábra). A vörösróka legfontosabb zsákmányát, az erdei pockot a kisemlős táplálék-forrásban való előfordulásánál nagyobb gyakorisággal fogyasztotta (66. ábra). A vizsgálat három évére vonatkozó átlagos preferencia index alacsony volt (Ej = 0,11). Az egyes időszakokban azonban különbségeket lehetett tapasztalni. A vizsgálat első időszakában erdei pocok dominancia mellett és a második időszakban (erdei pocok és erdeiegér faj-együttes hasonló aránya esetén) a róka az erdei pockot az előfordulási gyakoriságával megegyező mértékben fogyasztotta. A vizsgálat harmadik időszakában (erdeiegér dominancia mellett) pedig jelentős mértékben preferálta (49. és 66. ábra). A vizsgálat három éve alatt a róka az erdei egereket kisebb mértékben fogyasztotta (66. ábra), mint ahogy azok a kisemlős táplálék-forrásban előfordultak (Ej = -0,14). A "mellőzés" a vizsgálat első két időszakában kisebb mértékű, a második felében pedig jelentősebb volt. A róka a peleféléket és a cickányokat az előfordulási gyakoriságuk arányában fogyasztotta (Ej = 0,04, illetve 0,02). Erdei pocok &deiegér faj-együttes 66. ábra: A vörösróka kisemlős preferenciája a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben Megjegyzés: évszakok rövidítése: T = tavasz, Ny = nyár, Ő = ősz