Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

94 NATURA SOMOGYIENSIS aránya "csak" 6% és 12 % között mozgott. Ősszel és télen a vadon termő gyümölcsök közül a kökény, tavasszal a napraforgó, nyáron a szeder illetve a cseresznye fordult elő számottevő mennyiségben táplálékként. A fűfélék fogyasztott biomasszája gyakori előfordulásuk ellenére kicsi volt. A vörösróka tápláléka az arany sakál hazai elterjedésének peremén Mike-Csököly körzete A Mike és Csököly községek közötti területen 1996 és 1997 telén és tavaszán az aranysakál táplálékát, majd egy évvel később a sakál eltűnését követően, 1997/1998 telén és tavaszán a vörösróka táplálék-összetételét vizsgáltam. Ebben az időszakban ez a terület még az aranysakál hazai elterjedésének a peremén helyezkedett el (HELTAI et al. 2000b). A kérdés az volt, hogy a sakál és az ezt felváltó róka tápláléka eltér-e egymástól. A vörösróka táplálékában a kisemlősök és az elhullott nagyvadak egyenlő előfordulási gyakorisággal szerepeltek (35-35%) (64. ábra, 14. melléklet). A róka a kisemlősök közül a mezei pockot fogyasztotta legnagyobb mennyiségben. Az elfogyasztott táplálék biomassza számítása alapján viszont az (elhullott) nagyvadak elsődlegesen fontos táplálékot jelentettek (48%), a kisemlősök csak másodlagos szerepet töltöttek be. Nagyvad dominanciát (!) egyetlen más, e könyvben bemutatott kis-, vagy közepes testméretű ragadozó emlősnél sem tapasztaltam. Ezen a téren tehát rendhagyó a Mike-Csököly térségében élt rókák téli-koratavaszi tápláléka (és ennek függvényében értékelendő az itt élt sakál tápláléka is). A csülkös vadak közül táplálékként a vaddisznó és a dámvad fordult elő legnagyobb mennyiségben. A táplálékmaradványok alapján ezek mind kifejlett egyedek voltak, melyeket a rókák egyértelműen nem képesek zsákmányul ejteni. Továbbá, ebben a korai időszakban a szarvasfélék ellése még nem kezdődött el. Ha ezeket a nagyvadakat sakál ejtette volna el - ami az egészséges vaddisznó és gímszarvas esetében is kizárható- akkor azok nem engedték volna át a prédát más ragadozónak. Jelentős volt a róka madárfogyasztása (64. ábra, 14. melléklet). Leggyakrabban a kistestű madarak (15%), a fogyasztott biomassza adatok alapján pedig a vadászható fácán (8,5%) volt a jelentősebb madártáplálék. Egyéb préda nem fordult elő a róka táplálékában (64. ábra, 14. melléklet). Növények közül tőkén hagyott szőlőt, valamint kukoricát fogyasztott (biomasszája 2%). A sakál hazai elterjedésének peremterületén (Mike-Csököly), valamint központjában (Kétújfalu-Lakócsa) élő vörösróka téli-tavaszi tápláléka között lényeges eltérés volt tapasztalható (P<0,05). A vörösróka táplálék-összetétele erdei élőhelyeken A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Petesmalom vizsgált területei hasonlóak abból a szempontból, hogy nagy kiterjedésű erdők zárnak közre halastavakat. A tájvédelmi körzetben erdőrezervátumot és széles védőzónát jelöltek ki, ahol természetszerű erdőgazdálkodás folyik. Petesmalomban, a tavak körüli erdőkben régi hagyományokra visszatekintő nagyvadgazdálkodás folyik. A Duna-Dráva Nemzeti Park részét képező Lankóci-erdő abban tér el a fenti két területtől, hogy nagy kiterjedésű tavak helyett csak morotvák, csatornák és sasos élőhelyek fordulnak elő. A vizes élőhelyek kiterjedését növeli, hogy az éger liget erdő az év jelentős részében vízben áll. A vizsgálati időszakban a védett erdőben intenzív erdőgazdálkodás zajlott, mely az értékes erdőállományokat is érintette.