Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 85 A borz téli táplálkozásában a gerinctelenek elsődlegesen fontos szerepet töltöttek be, hiszen az elfogyasztott táplálék felét (49%) tették ki. Tavasszal fontosságuk másodlagossá vált (19%), majd nyáron és ősszel szerepük tovább csökkent (4-6%) (53. ábra és 13. melléklet). A gerinctelenekből álló táplálékban, biomassza számítás alapján, minden évszakban a gyűrűsférgek (földigiliszta fajok) töltötték be a legjelentősebb szerepet. Leggyakrabban ganéjtúró bogarak fordultak elő táplálékként (tulajdonképp gyakrabban, mint a földigiliszta), de fogyasztott biomasszájuk lényegesen kisebb volt a gilisztáknál. Ezek mellett a különböző futó- és más bogár fajok, valamint lárvák, továbbá darazsak, ikerszelvényesek és csigák tették igen változatossá a borz táplálékát. A növényi táplálék mennyisége télen és tavasszal alárendelt volt (2-6%), majd nyáron lényegesen megnőtt a jelentősége (17%) és ősszel már másodlagosan fontossá vált (26%>) (53. ábra és 13. melléklet). A téli és a tavaszi táplálékban jelentős arányban szereplő kukorica feltételezhetően a vadetetőkről származott, tekintve, hogy szántóföldek több kilométeres távolságra találhatók. A nyári növények közül az erdei szamóca és a vadkörte, az őszi táplálékban a kökény, a vadkörte és a szeder fogyasztott biomasszája volt a legtöbb. A Fonói tó körzetében, mezőgazdasági környezetben élő borz táplálékában a kisemlősök lényegesen gyakrabban szerepeltek, mint a vizsgált erdei élőhelyen (53. ábra és 13. melléklet). Nyáron és ősszel másodlagosan fontos szerepet töltöttek be (17-30%). A kisemlősök között a legfontosabb a mezei pocok volt, de emellett erdei fajok is előfordultak. Elhullott állatok (vaddisznó és szarvasfélék), valamint menyétfélék nagyobb gyakorisággal fordultak elő, mint az erdei élőhelyen, de szerepük ennek ellenére sem volt meghatározó. A hüllők és kétéltűek szerepe elenyészően alacsony volt, halakat pedig nem fogyasztott (53. ábra és 13. melléklet). A Fonói tó körzetében élő borz táplálékában tavasszal (67%o) és nyáron (53%) a gerinctelenek játszották a legfontosabb szerepet, de még ősszel is a táplálék negyedét alkották (53. ábra és 13. melléklet). Leggyakrabban földigiliszták fordultak elő (évszaktól függően 13-24%), de ezek mellett a futóbogarak és galacsinhajtó bogarak szerepe is jelentős volt. A növények tavasszal még másodlagosan fontos táplálékot jelentettek, őszre pedig elsődleges fontosságúvá váltak (53. ábra és 13. melléklet). A növényi táplálékban leggyakrabban kukorica és cseresznye szerepelt. A kukorica a tavaszi időszakban vadetetőről és vetésekről is származhatott, a nyári és őszi időszakban pedig már feltételezhetően a kukoricatermést dézsmálták meg. A kertekbe bejáró borz, ha teheti, a csemegekukoricát részesíti előnyben és közben a hullott gyümölcsből is fogyaszt. Az erdei és a mezőgazdasági területen élő borz tápláléka a fő táplálék taxonok alapján szignifikánsan eltért a téli-tavaszi időszakban (P<0,05), de nem különbözött a nyári-őszi félévben (P=0,833). A borz préda fajainak súlya és jellemző élőhelye Az erdei és a mezőgazdasági területen élő borzok táplálékában egyaránt a 15 g alatti súlytartományba sorolt préda fajok szerepeltek a leggyakrabban (69, illetve 76%>) (58. ábra). Ebbe a csoportba elsősorban gerinctelenek tartoztak (2. melléklet). A 15 g és 50 g közötti kategóriába a préda fajok negyede, illetve ötöde tartozott. A többi csoport szerepe nem volt jelentős. A zsákmány fajok döntő többségét talajszinten élők alkották (58. ábra). Ezek aránya a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 83%o-ot, a Fonói tó körzetében 98% 0-ot tett ki. A halastavakat körülvevő erdei élőhelyen élő borz táplálékában számottevő arányban (13%>) szerepeltek vízhez kötődő fajok, míg a bokrokon élő fajok fogyasztása jelentéktelen volt (4, illetve 2%).