Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
A borz A borz Európa legtöbb vidékén megtalálható a sarkkörtől a mediterrán területekig, ezen kívül Ázsiában is honos. Élőhelyét lomberdők és fenyővel vegyes állományú erdők, sövények, cserjések, folyópartok, mezőgazdasági, külvárosi és városi parkok egyaránt jelenthetik, ahol a talaj alkalmas kotorék készítésére. Magashegyvidéken 16001700 m-ig előfordulhat. Állománysűrűsége a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában 0,10,6, Lengyelországban 0,7, Hollandiában 1,0, Svédországban 2,4-3,2, Németország keleti területén 2,0-4,0, Skóciában 1,1-6,2, Angliában 4,7-19,7, Franciaországban 0,5-1,6 kifejlett egyed/km 2 . Nagy egyedsürüség esetén előfordulhat (csemege)kukoricában és gyümölcsösökben okozott kártétele. Továbbá szántóföldön ásott kotoréka veszélyes lehet a mezőgazdasági gépekre, a gátakba fúrt járatai pedig árvízvédelmi problémát okozhatnak. A TBC terjesztésében is szerepe lehet (MITCHELL-JONES et al. 1998). Élőhelyeinek nagy változatossága szorosan összefügg táplálkozási szokásainak nagyfokú plaszticitásával. A fejlett szociális magatartást mutató borz életmódját több tanulmány is részletesen ismerteti (pl. CHEESEMAN et al. 1988, KRUUK 1989, NEEL és CHEESEMAN 1996). A borz táplálék-összetételét Európa és Ázsia számos területén, a legkülönfélébb klimatikus adottságú élőhelyeken tanulmányozták. Táplálékában gyűrűsférgeket, talajszinten élő rovarokat, gyümölcsöket, gabonaféléket, kisemlősöket, vagy kétéltűeket találtak (pl. KRUUK és PARISH 1981, CIAMPALINI és LOVARI 1985, LÜPS et al. 1987, KRUUK 1989, PIGOZZI 1988, 1991 GOSZCZYNSKI et al. 2000). A legtöbb területen a földigiliszta fogyasztása kiemelkedően nagyarányú, azonban a borz táplálék-összetétele a különböző adottságú élőhelyek jellegétől függően változik (pl. PIGOZZI 1988, KRUUK 1989, GOSZCZYNSKI et al. 2000). Széles elterjedése mutatja, hogy a borz az egyik legjobb alkalmazkodóképességgel rendelkező ragadozó emlős. A nagyszámú és szerteágazó táplálkozás-ökológiai kutatás közül a hazai környezeti feltételekhez leginkább hasonló lengyelországi eredményeket ismertetem röviden. A vizsgálatok (GOSZCZYNSKI et al. 2000) természetes állapotú (ős)erdőben, valamint erdővel mozaikos mezőgazdasági területeken zajlottak. Tavaszi időszakban, élőhelytől függetlenül a borz táplálékának 82-89%-át földigiliszta alkotta, biomassza számítás alapján. Nyáron és ősszel ezek aránya 56%-ra csökkent az erdőben és 24%-ra a mezőgazdasági területen. Ekkor a borz fontos táplálékát kétéltűek (az erdőben) és gyümölcsök alkották (a mezőgazdasági területen). A szerzők az európai irodalom feldolgozása alapján megállapították, hogy a borz táplálékában a földigiliszta szerepe a 37-40. földrajzi szélességi fokon kapott nulla értékről az 55-63. szélességi fokig 40-70%-ra emelkedik. Ezzel fordított trend figyelhető meg a növényfogyasztásban. A gerincesek az északi vidékeken, a gerinctelenek a déli területeken fordulnak elő nagy gyakorisággal borz táplálékként. A borz táplálék-összetétele erdei és mezőgazdasági területen A borzra jellemző, hogy ürítőhelyeinek döntő többségét a földbe ásott járata vagy vára közelében alakítja ki, és egy-egy földbe kapart kis gödröt több alkalommal is használ. Emellett éjszakai, szürkületi útjai során bizonyos pontokat is kijelöl ürítésre, mellyel egyben területét jelzi. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a mintagyűjtés főként
