Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 75 A halak nem tipikus táplálékai a nyuszinak, de tekintve, hogy a tájvédelmi körzet tavain haltermelést folytatnak, a fogyasztott halak biomassza szerinti részesedése említést érdemel (48. ábra és a 12. melléklet). A nyuszt a tavaszi haltelepítés és az őszi lehalászás időszakában a parton hagyott, vagy elpusztulva part közelébe sodródott, valamint télen a jég alatt elpusztult halakból fogyaszthatott leginkább. A gerinctelenek gyakori táplálékát képezték a nyuszinak, még a téli időszakban is (13%). Tavasszal és nyáron az esetek harmadában, negyedében evett ízeltlábúakat (48. ábra és a 12. melléklet), bár biomassza számítás szerinti részarányuk ekkor is alacsony volt (2,3%). A rovartáplálék nagy fajgazdagságot mutatott. Leggyakrabban futóbogarakkal táplálkozott a nyuszt, de táplálékában viszonylag gyakran szerepeltek galacsinhajtó bogarak és darazsak, valamint darázsfészek is. Ritkán vízhez kötődő fajokat, pl. sárgaszegélyű csíkbogarat, szitakötőket, tízlábú rákot, valamint szarvasbogarat és kis szarvasbogarat is fogyasztott. A növényi táplálék igen fontos szerepet töltött be a nyuszt táplálkozásában, különösen nyáron és ősszel (48. ábra és a 12. melléklet). Nyári időszakban a táplálék fele (49%), ősszel a harmada (32%), elsősorban vadon termő gyümölcsökből állt. Bár növények télen és tavasszal is viszonylag gyakran szerepeltek táplálékként, biomasszájuk alacsony volt (3%). A leggyakoribb növényi táplálék télen a vadetetőkről származó kukorica, tavasszal a vadon termő cseresznye, nyáron a cseresznye és a szeder, ősszel a vadkörte és a kökény volt. Tél Tavasz Nyár Boronka melléki Tájvédelmi Körzet Lankóci-erdö 16. ábra: A nyuszt táplálék-összetétele két erdei élőhelyen Megjegyzés: H+K+H = hüllő, kétéltű és hal együtt, tömör oszlop jelzi a relatív gyakoriságés üres oszlop a biomassza számítás alapján kapott értékeket